Gyakran nem megalapozottak a NAV adóvizsgálatok során tett megállapításai - derül ki a Mazars könyvvizsgáló és tanácsadó vállalatnak a 2012-2013 közötti adóvizsgálatait feldolgozó belső kutatásából. A 2012-ben lefolytatott adóvizsgálatok során a NAV ellenőrei 470 milliárd forint adóhiányt állapítottak meg, 70 milliárddal, azaz közel 20 százalékkal többet, mint egy évvel korábban - összegzi a Mazars könyvvizsgáló és adótanácsadó vállalat. A megállapítással végződő ellenőrzések 83 százaléka áfához kapcsolódó vizsgálat volt.

A Mazars tapasztalatai szerint az esetek közel felében vitatható a NAV jegyzőkönyvbe foglalt jogértelmezése. Azokban az adóhatósági vizsgálatokban, amelyekbe az adótanácsadó vállalat már az észrevételi szakaszban bekapcsolódott, 53 százalékban sikerült elérni, hogy a kifogásolt NAV-megállapítás ne szerepeljen a határozatban. Első vagy másodfokon az adóvizsgálatok 80 százalékában sikerült módosítani a megállapításokat. Mindössze 7 százalékos volt azon ügyek aránya, amelyekben nem sikerült eredményt elérni, illetve az esetek 13 százalékában ugyan a megállapításból másodfokon sem engedett az adóhatóság, de az észrevételi szakaszban, illetve a fellebbezés során a bírságot sikerült mérsékelni.

A vállalkozások nagy része úgy gondolja, hogy az adóhatóság tévedhetetlen, így ha egy adóvizsgálat megállapításokat tartalmaz, azt azonnal el is fogadják. Pedig előfordulhat, hogy egy adott tényállás igazolásához elegendő, ha az adózó begyűjti a dokumentáció hiányzó részeit - persze számos esetben ennél többre is szükség lehet. Amint azt a statisztikai is mutatja, a legtöbb megállapítás az áfa adónemet érinti. Ilyen esetekben az uniós szintű jogértelmezés és gyakorlat ismerete sokat segíthet, tette hozzá.

Mire kell figyelni?

Az adóhatóság ellenőrzésre időben el kell kezdeni a felkészülést, jó alapokkal és megfelelő hozzáállással a cégek jelentős összegeket spórolhatnak meg, nem is beszélve az esetleg hónapokig is eltartó eljárásokból adódó időveszteségről - hívja föl a figyelmet a jelentés. Az ellenőrzés különböző szakaszaiban más-más dolgokra kell figyelni. A mindennapokban nem mindig jut idő a visszaellenőrzésre, ezért érdemes időről-időre - akár külső tanácsadó bevonásával - belső vizsgálatot végezni. Az idejében, saját magunk által feltárt hiba önellenőrzési pótlékkal javítható, de ha ugyanazt az adóhatóság tárja fel, akkor már bírsággal és késedelmi pótlékkal is számolni kell - az önellenőrzés pedig csak az adóvizsgálat megkezdése előtt végezhető el. Legkésőbb az adóhatóság megbízólevelének kézhezvételekor, arra vonatkozóan is stratégiát kell kialakítani, hogy ki lesz az a személy vagy személyek, aki(k,) az adóhatósággal közvetlenül kommunikál(nak). Ezáltal biztosítható, hogy nem lesznek félreértések, és az ellenőrnek is könnyebb, ha a különböző kérdéseiről, észrevételeiről nem kell mindig mással egyeztetnie. Gyakori típushiba, hogy az adózók folyamatos visszajelzés helyett megvárják a vizsgálati időszakot lezáró határozatot és csak akkor - későn - reagálnak a NAV észrevételeire. Az észrevételi lehetőséget minden esetben javasolt kihasználni, főleg hogy már az észrevételi fázisban van lehetőség arra, hogy méltányosságra való hivatkozással a megállapított bírság mérséklését kérjük - tanácsolják a szakemberek. Amennyiben ezt nem tesszük meg, akkor esélyes, hogy a határozatba már a maximális bírság kerül, ami esetleg a későbbi jogorvoslati lépcsőfokon már nehezebben módosítható.

Az adózó esélyei gyakran akkor is javulhatnak, ha bíróság elé kerül az ügy. Bírósági eljárás esetén ugyanis, még adótitokra hivatkozva sem tarthatja vissza kapcsolódó vizsgálatokból származó bizonyítékait a NAV, így könnyen előfordulhat, hogy az adózó méltányosabb eljárásra számíthat egy adóper, mint egy adóhatósági vizsgálat esetén - derül ki a Jalsovszky Ügyvédi Iroda tanulmányából. Az adóperes specialista szerint a bíróság előtt akár arra is fény derülhet, hogy az adóhatóság nem rendelkezik a határozatát alátámasztó bizonyítékokkal.

Az elmúlt években több olyan adóhatósági eljárás is zajlott itthon, amelyben az adózó nem ismerhette meg a NAV bizonyítékait, mert azok adótitoknak minősültek. A bizonyítékok visszatartásának anomáliája leggyakrabban az úgynevezett kapcsolódó vizsgálatos adóhatósági eljárásokban kerül elő, amelyek során az adóhatóság az adózó üzleti partnereit is ellenőrzi, és az így összegyűjtött adatokat használja fel az adózóval szembeni megállapítás alátámasztására. A kapcsolódó vizsgálatokban feltárt bizonyítékok visszatartását az adóhatóság rendszerint azzal indokolja, hogy ezek során olyan információk is napvilágra kerülnek, amelyek a vizsgált üzleti partnerek üzleti titkainak, illetve adótitoknak minősülhetnek. A bizonyítékok visszatartása miatt az adóhatóság határozatai sok esetben olyan bizonyítékokon alapulnak, amelyeket az érintett adózók nem ismerhettek meg, és amelyekkel szemben - értelemszerűen - érdemben védekezni sem tudtak. Ez az eljárás nyilvánvalóan méltánytalan - állítja dr. Harcos Mihály, okleveles adószakértő, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda vezető ügyvédje.

A szakember szerint a probléma még érdekesebbé válik, ha az adózó és az adóhatóság közötti vita közigazgatási bíróság elé kerül. Egy adóper során a hatóságnak bizonyítania kell, hogy megalapozott döntést hozott, míg az adózónak azt kell bizonyítania, hogy a határozat jogszabálysértő. De miként tud az adóhatóság bármit is bizonyítani a perben, ha a bizonyítékait nem tárja fel, és hogyan tudja az adózó az adóhatósági határozat jogellenességét bizonyítani, ha a határozat alapjául szolgáló bizonyítékokat meg sem ismerheti?

Az ellentmondó ítélkezési gyakorlatnak a Kúria vetett véget, a közelmúltban meghozott jogegységi határozata rámutat, hogy egy adóper nem dönthető el olyan bizonyítékok alapján, amiket az adózó nem ismerhetett meg. A jogegységi határozat hangsúlyozza, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog azt jelenti, hogy az adóperben részt vevő adózónak joga van a perbeli bizonyítékokat megismerni, és ettől a jogtól még akkor sem fosztható meg, ha a bizonyítékok más adózóra vonatkozó üzleti titkot vagy adótitkot tartalmaznak. A Kúria jogegységi határozata csak a bíróságok előtti eljárásokra vonatkozóan rendezi a kérdést, ezért továbbra is tisztázatlan, vajon az adóhatósági eljárásban elzárhatók-e a bizonyítékok az adózók elől. Bár a jelenleg hatályos eljárási szabályok lehetővé teszik az adózók számára, hogy a hatósági eljárás irataiba betekintsenek, a törvény értelmében a hatóság jogosult a más adózókra vonatkozó személyes vagy védett adatokat megismerhetetlenné tenni. Ez alapján az adóhatósági eljárásban a NAV továbbra is jogszerűen titkolhatja el a bizonyítékokat az adózó elől. Ha azonban az adózó az ügyét bíróság elé viszi, akkor lekerülhet a lepel a titokban tartott bizonyítékokról. Ez pedig, a tapasztalatok szerint, komoly meglepetéseket okozhat az adózóknak és az adóhatóságnak egyaránt - állítja a szakember.

A Jalsovszky Ügyvédi Iroda tapasztalatai szerint az adóhatóság több esetben állította, hogy egy bizonyos ellenőrzési cselekményt elvégzett, majd a per során kiderült, hogy ezt nem tudja semmivel sem igazolni. Azonban a Kúria egy korábbi döntése rámutat, hogy ha a hatóság bizonyítási cselekményének nincs hivatalos nyoma, azaz arról nem áll rendelkezésre még jegyzőkönyv vagy hatósági feljegyzés sem, akkor az ellenőrzési cselekményre nem lehet bizonyítékként hivatkozni.