A Napi Gazdaság hétvégi számának cikke

Alig egy hete maradt a vállalkozásoknak éves beszámolójuk elkészítésére, ám − ahogy azt Molnár Gábor, a Deloitte számviteli tanácsadás üzletágának igazgatója jelezte: a megváltozott gazdasági környezetben jelentősen nőtt annak a kockázata, hogy a vállalatok csak ebben az időszakban szembesülnek olyan kedvezőtlen adatokkal, amelyek számviteli értelemben vett kezelése az év során könnyebb lehetett volna. Ennek oka a szakember szerint egyértelműen az, hogy a globális válság következtében Magyarországon is számos vállalat döntött úgy az elmúlt években, hogy költségcsökkentési okokból leépíti belső, adminisztratív erőforrásait. Emiatt ugyanazokra a feladatokra kevesebb munkaidő jut, noha az egyre szigorodó szabályozás miatt valamelyest még nőtt is az egyes feladatok munkaigénye. A leépítések nyomán az  éves beszámoló készítése és az audit előkészítése a cégek számára egyre nagyobb kihívást jelent s nő a hibák előfordulásának veszélye is.

A szűkös belső erőforrások miatt előfordulhat, hogy a cég nem tudja időre elkészíteni beszámolóját, amivel azt kockáztatja, hogy felfüggesztik az adószámát. Mindeközben a vezetőség sem jut időben az üzleti döntésekhez szükséges hiteles információkhoz. A cégeknek ennek megfelelően érdemes felülvizsgálniuk beszámolókészítési gyakorlatukat, feltárniuk az abban rejlő kockázatokat, majd átszervezéssel, racionalizálással, esetleg külső erőforrásokra támaszkodva megpróbálniuk pontosabbá és hatékonyabbá tenni a beszámoló készítését.

A Deloitte szakértői szerint emellett nem árt, ha a cégek bizonyos típusproblémákra is felkészülnek a jelenlegi gazdasági, szabályozói környezetben. Tipikusnak tekinthető, hogy a vállalkozások egy része nincs tisztában azzal, hogy amennyiben egy vállalkozás a beszámolójában foglaltak alapján két egymást követő üzleti évben nem rendelkezik a társasági formájára kötelezően előírt jegyzett tőkének megfelelő összegű saját tőkével, a gazdasági társaságokról szóló törvény értelmében mindössze három hónap áll rendelkezésre a cselekvésre. Bár adja magát a készpénzes tőkeemelés, illetve − kft.-k esetében − a pótbefizetés, de ez a tanácsadó cég szerint általában csak átmeneti megoldást jelent. A tapasztalatok szerint az apport, a vagyonfelértékeléssel járó átalakulás vagy a tulajdonosi hitelek tőkévé konvertálása meg tudja oldani a kialakult problémát, a vállalatoknak ugyanakkor már a döntésük pillanatában tisztában kell lenniük azzal, hogy az általuk választott módszer milyen hosszú távú következményekkel járhat.

Gyakran csak az év végén jelentkező hiba, hogy a vállalatok év közben nem terveznek elég alaposan és előzetesen nem bizonyosodnak meg arról, hogy rendelkeznek elegendő tartalékkal a különféle várható veszteségek, értékvesztések (például készletek értékvesztése, vevőkövetelések értékvesztése) kezelésére. A válság óta eltelt időszakban ez minden korábbinál érzékenyebb probléma, mert számos (gyártással-forgalmazással foglalkozó) vállalatnál halmozódott fel nagy mennyiségű elfekvő készlet, amelynek megfelelő számviteli kezelése jelentős terhet jelenthet a cégnek.

Molnár Gábor elmondta: érdemes odafigyelni az árfolyam-ingadozások kiküszöbölését célzó fedezeti ügyletek kezelésére is. Mivel ezek sokszor mérlegen kívüli tételt jelentenek, a cégek hajlamosak megfeledkezni a hatásukról a beszámoló elkészítése során. A nemzetközi számviteli elvek (IFRS) előírásai szerint ezen ügyleteket mindig a piaci értéken kell értékelni a beszámolóban, szemben azzal az alap üzleti tevékenységgel, amire a fedezeti ügyletet − kvázi biztosítékul − kötötték. Ha a vállalatnak a fedezeti ügyletből nem realizált nyeresége származik, akkor ez a nem tervezett időleges nyereség akár többlet-adófizetéssel is járhat, ha viszont veszteség keletkezik ezeken, akár negatívba is fordulhat a cég tőkeállománya, ami leronthatja az eredményt, megakadályozhatja a tervezett osztalékfizetést.