A megelőző évi 27 ezer tonna után tavaly - nem végleges adatok szerint - ugyancsak 27 ezer tonnányi halat halásztak le a hazai vizekről. (Ennek a mennyiségnek a 10-15 százalékát sporthorgászok fogták ki.) A haltermelés 70-72 százaléka egyébként a 21 ezer hektárnyi tógazdaságokból származik, a fennmaradó részt pedig a 135 ezer hektárnyi természetes vizekből fogják. A teljes hazai haltermelésnek 65-70 százalékát a pontyok teszik ki, 15 százalék a növényevő, a fennmaradó rész pedig ragadozó. A stagnáló termelés mellett azonban rendkívül kedvező fejlemény, hogy a belföldi kereslet - a tiszai ciánszennyeződést követő drasztikus zuhanás után - tavaly emelkedett. Ennek köszönhetően az egy főre jutó éves fogyasztás 2,8-3,0 kilogramm körül alakult, s ez kismértékben még az 1999. évi szintet is meghaladja, ami azzal magyarázható, hogy a kínálatot igyekeznek egész évben folyamatosan biztosítani, szemben a korábbi évek erős ciklikusságával. (Hasonlóan nagy arányú emelkedéssel az idén a terméktanács már nem számol.) Az igényeknek azonban csak mintegy 50 százalékát fedezték belföldi termelésből. Az import meghatározó része fagyasztott hal volt, a többi feldolgozott, konzervtermék. Az export - hasonlóan a termeléshez - összességében szintén stagnált, csaknem megegyezett a megelőző évi 2,9 ezer tonnával. Ezen belül a ponty kivitele az előző évi 800 tonnáról 400 tonnára zuhant. A kivitel növekedésére az idén annak ellenére sem számítanak a terméktanács illetékesei, hogy az Európai Unióba szállított tételekre 50 százalékos vámkedvezményt kaptak a hazai termelők, mivel a várhatóan kedvezőbb árak miatt a tógazdaságok a belföldi piacot preferálják majd. Vélhetően a termelésben sem lesz felfutás, mivel a szükségeshez képest mintegy 10 százalékkal kevesebb a tenyészanyag, így valószínűleg csak a tavalyihoz hasonló teljesítményre lesz képes az ágazat. Á. A.