A lakásprivatizáció egy szélsőségesen igazságtalan elosztási forma, hiszen csak azok juthatnak így tulajdonhoz, akik korábban valahogy bekerültek egy bérleménybe, stabil jövedelmük és elegendő megtakarításuk van a vásárláshoz vagy hitelképesek - mondta a Népszavának Őze Sándor, a lakhatási szegénység ellen küzdő A Város Mindenkié Csoport aktivistája. Ezt a torzító hatást a lakástörvény tervezett módosítása csak még jobban felerősíti.

Az indítvány szembemegy a globális trendekkel, pusztító  és elmélyíti a lakhatási válságot. A bérlakásszektor felszámolását eredményező önkormányzati kényszer-értékesítés felhasogatja a már most is meglehetősen lyukacsos szociális hálót. A törvénymódosítás indoklása szerint, az új jogszabállyal olyanok is saját tulajdonú lakáshoz juthatnak, akiknek arra egyébként nem lenne lehetőségük.

Kapcsolódó

Az AVM aktivistája szerint ez nem igaz, mert az új jogszabály nem a rászorulókat segíti. A lakhatási szegénységben élők, akik a jövedelmük 50 százalékát rezsire, lakbérre költik, aligha rendelkeznek lakásvásárlásra elegendő megtakarítással, többségüknek a banki hitel sem elérhető. Így ha mégis megvennék bérleményüket, akkor marad a „baráti kölcsön” és a lakásmaffia, amely éppen a rendszerváltozás utáni első lakásprivatizáció idején bukkant fel Magyarországon.