Júniusban nagy port kavart a hír, miszerint Berlinben öt évre befagyasztják a lakásbérleti díjakat. A helyi önkormányzat döntése szerint lényegében 2700 forinton tervezik rögzíteni a négyzetméterárakat. A tervezetet október közepéig nyújtja be a berlini szenátus.

Ha ezt magyarországi viszonylatban nézzük, a 2700-3500 forint per négyzetméter a reális bérleti díjsáv alját jelenti. Berlinben 2008 óta az albérletek árai átlagosan több mint a duplájukra nőttek, míg Magyarországon 40-60 százalékos emelkedésről beszélhetünk. Az egyetemisták és pályakezdők kiemelten nehéz helyzetben vannak, mivel nem rendelkeznek azzal az egzisztenciával, amely lehetővé tenné számukra az önálló felnőtt élet megalapozását.

Kapcsolódó

Ha eljátszunk azzal a gondolattal, hogy Magyarország is követi Berlin példáját és egységesíti a bérleti díjakat, akkor egy átlagos lakást valóban olcsóbban lehetne kivenni. Legalábbis papíron. Balla Ákos ingatlanszakértő szerint egy ilyen intézkedést csak egy jogkövető társadalomban lehet megcsinálni.

Ha létrejön egy ilyen egyesség az állam és a társadalom között, akkor nincs semmilyen más alternatíva, mindenkinek muszáj bérleti szerződéssel bérbe adnia a lakását, amelynek következtében csak akkor tudja kirakni az albérlőt, ha van érvényes szerződés a kezében. Itthon a mostani albérlet árakba az is bele van kalkulálva, hogy mi történik akkor, ha az albérlő nem fizeti rendesen a havidíjat. A szerződés hiányából fakadó kockázatot tehát beépítik a kínálati árba.

Nem javaslom, hogy Magyarországon is bevezessük a rögzített négyzetméter árakat, mivel sajnálatos módon sokaknak az lenne az első gondolata, hogy milyen módon tudják ezt megkerülni. Nevezhetjük ezt is egyfajta hungarikumnak, de az biztos, hogy nem éri meg szabályozni az albérlet árakat. A hazai viszonylatokat tekintve hatékonyabb megoldás lenne egy szociális bérlakásprogram megalkotása - magyarázza Balla Ákos, a Balla Ingatlan tulajdonosa.

Az állami bérlakásprogram ugyanis nem a kínálatot szorongatná, hanem indirekt módon kontrollálná a bérleti díjakat. Az államnak egy százezres nagyságrendű bérlakásállományt lenne érdemes létrehoznia, amely ingatlanokat a piaci ár 60-70 százalékáért adnának ki a rászorulóknak. Így a pályakezdők, az egyetemisták, a deviza hitelesek és a gyermeküket egyedül nevelők számára is lenne elérhető árú albérlet.

A berlini példához visszatérve, a hazai törvényalkotásnak a tulajdonosi jogok védelmére kellene fókuszálnia, ugyanis jelen pillanatban az ingatlaneladás, ingatlankiadás, vagy telekvétel tekintetében, a szabályozások nem megfelelően védik azt, akinek a kárt okozzák.