A Magyar Közlönyben megjelent határozat tényállása azzal indul, hogy az önkormányzat még 2013-ban határozatlan idejű bérleti szerződést kötött a bérlővel. Ebbe belefoglalta a következő kikötést: „A bérlő köteles saját költségén közjegyzői okiratba foglalt, egyoldalú kiürítésre vonatkozó jognyilatkozatot tenni arról, hogy a  bérleti szerződés bármely okból történő megszűnése esetén a  lakás kiürítési kötelezettségének eleget tesz, illetve nem teljesítés esetén tudomásul veszi, hogy ellene közvetlen végrehajtási eljárás indul a lakás kiürítése iránt. Jelen bérleti szerződés hatályba lépésének feltétele a közjegyzői okirat bérbeadó részére történő átadása és jelen szerződéshez csatolása.”

Az önkormányzat 2019 utolsó napjára felmondta a bérleti szerződést. A bérlő kérte a Miskolci Járásbíróságtól a szerződés idézett pontja érvénytelenségének a megállapítását. A járásbíróság a Kúriához utalta tovább az ügyet, és így  született meg a mostani határozat, amelyben a legfőbb bírói fórum kimondta a vitatott kikötés érvénytelenségét. 

Kapcsolódó

A hosszú jogi érvelés helyett elég felidézni a Kúria határozatának az elvi tartalmát. Ennek első pontja úgy szól, hogy az önkormányzat rendeletében, az önkormányzati lakás bérletére vonatkozó megállapodás tartalmát - a bérbeadó jogai tekintetében - csak az 1993-as lakástörvény keretei között határozhatja meg. Az önkormányzat nem jogosult arra, hogy rendeletben a lakásbérleti szerződés hatálybalépését a lakástörvényben nem szereplő feltétel teljesítéséhez kösse, rendeleti szabályozás útján a bérlőt a bérleti szerződés bármely okból történő megszűnése esetén, a közjegyzői okiratba foglalt kiürítési kötelezettség vállalására kényszerítse. Márpedig a vitatott kikötést nem tartalmazza a lakástörvény.