"Pazarlás" volt annak a RICS tanulmánynak a szalagcíme, ami az angliai vállalatok saját tulajdonú ingatlanainak hasznosítását elemezte költség oldalon és "rugalmatlanság", amikor az ingatlanportfólió alkalmazkodási lehetőségeit vizsgálta a vállaltok piacok által diktált flexibilitási igények szempontjából. A tanulmány szerint az angol üzleti/vállalti szektor évi 18 billió fontot veszíthet a saját használatban lévő ingatlanok rossz kihasználtsági mutatói és drágább üzemeltetése miatt. Ez az ország GDP - jének több mint 1 százaléka.

A stratégiai vállalatvezetés ritkán foglakozik az üzleti döntések ingatlanos következményeivel, ez valahol a beszerzési és üzemeltetési osztályvezetők feladata. Az igazgatótanács "ingatlanvaksága" a vállalati eredmény 10-15 százalékos csökkenéséhez vezethet - összegzi a tanulmány.

Magyarországon még rosszabb a helyzet

Baross Pál FRICS szerint Magyarországon a vállalatok rossz ingatlandöntéseinek hatása az üzleti eredményre még ennél is negatívabb lehet. Míg Angliában a vállalatok mintegy 60 százaléka saját tulajdonú ingatlanban szervezi meg működését, nálunk ez az arány közelebb lehet a 75-80 százalékhoz. Budapesten kívül alig van modern, bérletre kínált kereskedelmi ingatlan állomány az iroda szektorban, vajmi kevés a logisztikai szektorban és praktikusan ismeretlen a termelési szektorban.

Ha egy vállalat bérel, flexibilisebben tudja kezelni az aktuális és jövőbeli ingatlanigényét, jobban odafigyel a területek gazdaságos hasznosítására és a költségek is átláthatóbban épülnek be a mérlegbe és az üzleti eredménybe.

Portfóliószemlélet nélkül nem megy

Barts Balázs FRICS, a munkacsoport vezetője, az ingatlannal kapcsolatos portfóliószemlélet hiányára hívja fel a figyelmet. Mint hangsúlyozza, a vállalatvezetés általában épületekben és nem ingatlanokban gondolkozik. A döntések ad - hoc jellegűek, projektszemléletűek és ritkán koordinálják a megcélzott tevékenység üzletciklusát az ingatlan életciklusával.

A gyorsan változó üzleti környezethez képest az "ingatlanos döntések" drágának és hosszú életűnek bizonyulnak. Paradox módon, minél nagyobb egy vállalat annál flexibilisebb, költséghatékonyabb ingatlanstratégiára van szüksége. A modern vállalatirányításban a HR és IT pozíciók a vállalati stratégiatervezés integrált partnerei, az ingatlanstratégiáért felelős pozíció gyakran nem is létezik.

Hogy spórolnak euró milliárdokat Európában?

Polster Tamás a DTZ európai ingatlan-tanácsadási vezetője szerint a "vállalati" ingatlanstratégia fontosságát a közszféra is rohamosan kezdi felismerni Európa szerte. A megtakarítások mértéke és a hatékonyságnövelési potenciál általában messze felülmúlja a magánszférában elérhető szinteket.

Angliában 2003-ban létrehoztak egy állami ingatlanfelügyelőséget, amelyik éves szinten részletes felmérést készít az állami ingatlanok felhasználásáról, éves hatékonyságnövelési célokat kitűzve. 2004 óta 2 millió négyzetméterrel csökkentették az állami ingatlanportfóliót közel 1 milliárd eurós évi megtakarítást eredményezve. Franciaországban minden egyes állami intézménynek el kell készítenie egy hosszútávú ingatlangazdálkodási stratégiát pontos költségmegtakarítási célkitűzésekkel.

Tudja Ön mekkora az "ingatlan lábnyoma"?

A gazdasági, pénzügyi és ingatlanválság egybeesése rávilágított, hogy egy vállalat "ingatlan lábnyoma" nem csak négyzetméterben, hanem értékben, költségben, hasznosítási rugalmasságban is mérhető és stratégiai jelentőségű a vállalatok piaci alkalmazkodási képességében.

Egy vállalatvezetőnek többet kellene tudni, és többet kellene foglalkozni a "vállalati ingatlan lábnyommal". Gyakran elég lenne csak ránézni a mérlegre, valószínűleg a vállalt legnagyobb eszköz értéke és a költség struktúrára, valószínűleg a legnagyobb kiadása a munkabérek után.

Amennyiben bővebben érdekli a téma, jelentkezzen a Napi Gazdaság ingatlanreggelijére, ITT!

-------------------------------------------------------------------------

A cikk saját szolgáltatás népszerűsítését szolgálja.