A fővállalkozó egy több épületből álló komplexumot épített. Az épületek alsó szintjén üzlethelyiségek, míg a felsőbb szinteken lakások kaptak helyet. A villanyszerelésre alvállalkozót keresett,és talált is 180 millió forintért, ez a kiindulása a Bírósági Határozatok Gyűjteményében szereplő jogesetnek.

A munkával nem is volt gond mindaddig, amíg a fővállalkozó rá nem jött arra, hogy az üzletekben csak a fogadó szekrények és a mérőórák helyei készültek el, a további szerelés elmaradt. Az idő sürgetett, el kellett végezni az üzletek belső szerelését is, amit a villanyszerelő alvállalkozó 10 millió forint átalánydíjért el is vállalt.

A baj a fizetéskor derült ki: a fővállalkozó úgy vélte, hogy az eredeti 180 millióban már benne volt a 27 üzlethelyiség belső szerelése is. Miután az alvállalkozó ezt másképpen gondolta, beperelte a fővállalkozót.

Az első fokú bíróság egy hosszadalmas bizonyítást folytatott arról, hogy mi van a szerződésekben, az azokhoz kapcsolódó tervekben és műszaki leírásokban, továbbá mit tartalmaztak a szóbeli megállapodások. A végkövetkeztetés az lett, hogy az üzletek belső szerelése plusz munka volt, így annak az ellenértékét meg kell fizetnie a fővállalkozónak. Az utóbbi fellebbezett, de a másodfokú bíróság jogerőre emelte az első fokú ítéletet. A fővállalkozó a Kúriától kért felülvizsgálatot, de ott is elveszítette a pert.