Az elmúlt három évtizedet részletesen felmérő kutatás szerint a rendszerváltás utáni időszakban a korábbi évtizedekhez, illetve társadalmi jelentőségéhez képest a lakáspolitika sokat veszített (köz)politikai súlyából, és egy töredezett, többféle logika által megtépázott beavatkozási területté vált, amely nem reagál érdemben a különböző társadalmi csoportok – és különösen a szegények – lakásproblémáira.

A lakhatás területén növekedtek az egyenlőtlenségek; a lakhatási válság a rendszerváltás óta elmélyült, a lakhatás megfizethetősége nem javult érdemben, több szempontból romlott.

Kapcsolódó

A lakhatási válság mélyülésének legfőbb oka a Habitat kutatása szerint:

  • a magántulajdonhoz jutás túlzott támogatása,
  • a köztulajdonú és nonprofit lakhatási formák súlyos alulfinanszírozottsága,
  • a lakáspolitikai beavatkozások jelentős részének a tehetősebbekre való célzása.
Bár a lakhatás területén történtek közpolitikai változások az elmúlt három évtizedben, ez a három tulajdonság meglepő változatlansággal jellemzi a lakáspolitikát

- írják a jelentésben.

Ezt javasolják

A lakhatással foglalkozó civil szervezet szerint átfogó helyzetelemzésen alapuló, a szakma bevonásával elkészült, a kormány által elfogadott lakáspolitikai koncepcióra van szükség, amely kijelöli a lakáspolitika hosszú távú kereteit.

Elengedhetetlennek tartják a lakásügy önálló, kormányzati szintű képviseletét. A lakáspolitikának legyen önálló államtitkára, aki érdemi módon és átfogó szemléletben képes alakítani a lakáspolitikát - írják.

A lakástámogatási eszközök legyenek kiszámíthatóak, a jogszabályok ne változzanak három-négyhavonta. A lakástámogatási eszközökhöz tartozzon átfogó és nyilvános monitoringrendszer, illetve működésüket rendszeresen értékelje független hatásvizsgálat.

Álláspontjuk szerint a köztulajdonú lakásvagyont bővíteni kell, ezzel párhuzamosan a magántulajdont támogató források jelentős csökkentésére van szükség.

Közép- és hosszú távon a lakások tulajdonviszonyainak jelenlegi arányait is radikálisan módosítani kell ahhoz, hogy a köztulajdonban lévő és nonprofit bérlakásszektor érdemi bővítésével hosszú távú megoldások születhessenek a lakhatási szegénység tartós mérséklésére.

A rezsiköltségek megfizethetőségét hosszú távon kellene biztosítani. Ennek helyes eszköze nem a rezsicsökkentés, hanem az energiaszegénység kezelése. A rezsiköltségek megfizethetőségét hosszú távú, szociálisan célzott megoldásoknak kell szolgálniuk - hangsúlyozza a Habitat jelentése, amely teljes terjedelmében itt olvasható.