A hiperszonikus rakéták a hangsebességnél ötször nagyobb sebességgel (Mach 5) képesek haladni. A jelentős sebesség mellett a rakéták nagy manőverezőképességgel is rendelkeznek, ami megnehezíti a légvédelmi rendszerek számára a kiiktatásukat. Az elmúlt években joggal tekintenek erre úgy, mint a hadviselés következő szintjére.

Múlt héten Irán bemutatott egy új ballisztikus rakétát, amelynek hatótávolsága 2000 kilométer, hasznos teherbírása pedig egy tonna. Még tavaly novemberben az iráni Forradalmi Gárda (IRGC) űrkutatási egységének vezetője, Amirali Hajizadeh azt állította, hogy az ország kifejlesztett egy hiperszonikus rakétát. Az Egyesült Államok azonban szkeptikusan nyilatkozott az állításokról. A napokban azonban Hajizadeh azt hangoztatta egy iráni hírügynökségnek, hogy a rakéta átment minden teszten, és hamarosan bemutatják – számolt be róla az Interesting Engineering. 

A jelentések szerint a rakéta képes manőverezni a légkörön belül és kívül is, illetve 12-15-szörös hangsebességgel képes repülni, ami a légvédelmi rendszerekre nézve komoly fenyegetést jelent.

Az Egyesült Államok le van maradva

Oroszország és Kína is megkezdte már saját hiperszonikus rakétáinak telepítését, viszont az USA továbbra is a ballisztikus rakétákra összpontosít. Az elmúlt néhány évben a hiperszonikus rakéták tesztjei számos kudarccal végződtek, ami tovább hátráltatta a bevetésük valószínűségét. 

A légierő 2024-es költségvetése csak a technológia fejlesztésére tartalmaz rendelkezéseket, de hiperszonikus rakéták vásárlására vagy bevetésére nem.

Ezek a késedelmek – amelyekhez a technológia magasabb költségei szintén hozzájárulhatnak – olyan országokat, mint Irán és Észak-Korea előnyhöz juttathatnak, és az Egyesült Államokat még hátrébb helyezhetik a hiperszonikus fegyverkezési versenyben.