A jogi szempontból fenyegetőző fellépés valamivel gyakoribb a szakorvosok (17 százalék) körében, mint a háziorvosok esetében (10 százalék), és az életkor emelkedésével is jelentősen csökken azon orvosok aránya, akik ilyen jellegű tapasztalatokról számolnak be. (Míg az 1976 előtt végzett orvosok 26 százalékát soha nem érte ilyen atrocitás, addig a legfiatalabb, 1995 után végzett korosztály mindössze 7 százaléka mondhatja el magáról ugyanezt.)

Az orvosok 12 százaléka említette, hogy bántalmazta már őt fizikailag is betege, és összességében további közel 30 százalékuk hallott ilyen esetről saját környezetében. Elsősorban a férfiak, szakterület alapján pedig a szakorvosok körében jóval gyakoribb a tettlegesség előfordulása, míg az életkor emelkedésével jelentősen csökken az inzultusról beszámoló doktorok aránya.

Nem egyformán látják

Több ponton is jelentős a véleménykülönbség a lakosság és az orvosok között. A doktorok 86 százaléka érzi úgy, hogy jogi értelemben az orvosok helyzete teljesen kiszolgáltatott, míg ezzel a laikusok mindössze 35 százaléka értet egyet. Hasonlóan másképpen látják a helyzetet abban is, hogy a jogi következményektől való félelem mennyire árnyékolja be egy orvos szakmai munkáját: a praktizálók 69 százaléka szerint ugyanis ez valóban így van, míg a lakosság csupán 38 százaléka osztja ezt a véleményt.

Döntően a szakma érzi magáénak azt az állítást, miszerint a bíróságok elfogultak az orvosokkal szemben, a betegek irányában, másik oldalról pedig főként a lakosság állítja: az orvosi hiba tabunak számít a szakma körében. Jellemzően a doktorok, de magas arányban a laikusok is egyet értenek azzal, hogy az egészségügyben a jogi kérdések szerepe biztosan fel fog értékelődni a jövőben, illetve az orvosi hibák kezelésének, kommunikációjának nincs kultúrája Magyarországon.