Stpehan Löwenstein az Orbán Viktor magányos harca Brüsszel ellen című írásában az Európai Parlamentben (EP) a magyarországi helyzetről tartott vitával kapcsolatban kifejtette, hogy az EP-vita "szinte megkedvelt rituálé: minden évben újra napirendre emelik az 'aggasztó magyarországi fejleményeket', és a miniszterelnök minden évben megjelenik az oroszlán barlangjában", hogy megtegye ellenvetéseit. Az EP elnöke, Martin Schulz és Orbán Viktor halálbüntetésről folytatott telefonbeszélgetésével kapcsolatban hozzátette: már akkor úgy tűnt, hogy a vita mindkét félnek használ, hiszen Orbán "ismét eljátszhatta az általánosságban a politikai korrektséggel, különösen pedig a Brüsszellel szembeszálló lovagot, Schulz pedig a sárkányölőt, aki ismét rendreutasított egy jobboldali populistát".

Ugyanakkor nem biztos, hogy Orbán "hideg számítással" vette elő a halálbüntetés ügyét, erre utalnak az ügyben adott "eléggé koordinálatlan" reakciók - tette hozzá Löwenstein, megjegyezve, hogy időközben megjelent az az "értelemtől messzemenően megfosztott formula", miszerint nem konkrét politikai szándékról van szó, hanem csupán arról, hogy biztosítani kell a tabuk nélküli vita lehetőségét.
A szerző a menekültek ügye körüli vitával összefüggésben a bevándorlásról indított nemzeti konzultációról úgy vélekedett, hogy az a "mobilizálást és az önigazolást szolgálja", és ezt mutatja a kérdések megfogalmazása is. Hozzátette, hogy a "sugalmazó" kérdések mellett "trükkösek" a válaszok is.

Stephan Löwenstein az utóbbi időközi országgyűlésiképviselő-választásokkal és a pártok támogatottságáról készített felmérések eredményeivel kapcsolatban kiemelte: "kézenfekvő", hogy Orbán miért összepontosít a mobilizálásra három évvel a következő országos parlamenti választás előtt. Hozzátette, hogy a közvélemény-kutatási adatokban megmutatkozó "sebesen hanyatló tendencia" szakmai, szakpolitikai hibákkal, korrupciós vádakkal és "talán egy általános csömörrel" áll összefüggésben, és a Fidesznek "minden jól jön", ami eltereli a figyelmet.