Az elmúlt két évben nem sokat változott a magyar lakosság úgynevezett migrációs potenciálja, azaz nagyjából ugyanannyian foglalkoznak a külföldi munkavállalás gondolatával, mint korábban - derül ki a Tárki friss jelentéséből. A hosszabb-rövidebb vendégmunkás létet, illetve végleges kivándorlást tervezők aránya a kilencvenes évekhez képest az ezredforduló után megnőtt, majd 2010-ben visszaesett.

Ezt követően két éven át újra emelkedett, majd további két éven át, 2014-ig csökkent. Azóta kis ingadozásokkal 10-14 százalék azoknak a magyaroknak az aránya, akik készek lennének szerencsét próbálni születési helyüktől távol.

Az egyesített kivándorlási mutató, amely jelzi a rövid és a hosszú távú munkavállaláson, illetve a végleges kivándorláson gondolkodók nagyságrendjét is, 2015 áprilisára 17 százalékra ment fel, majd októberre 15 százalékra szelídült.

Az utóbbin belül 9-9 százalék volt azok aránya, akik csak rövid ideig dolgoznának külföldön vendégmunkásként vagy kivándorolnának, és 11 százalék azoké akik hosszabb távon vállalnának munkát Magyarországtól távol.

Kissé talán riasztó, hogy az egyesített mutató 15 százalékos átlagával szemben a tanulók 67 százaléka menne külföldre. A diplomával rendelkezők körében 21 százalék ez az arány. A saját anyagi helyzetüket pesszimistán látok 21 százaléka, a pénzügyi helyzetük javulására számítók 22 százaléka próbálna szerencsét külföldön.

Sajátos képet mutat a politikai preferenciák és a kivándorlási hajlandóság átfedése. Azok körében, akik nem tudják eldönteni, hogy elmennének szavazni, 29 százaléka a kivándorlást tervezők aránya. A Fidesz és az MSZP szavazói körében kicsi a távozáson gondolkodók aránya, míg a Jobbik szimpatizánsai körében nagyobb, bár erre az is hatással lehet, hogy az utóbbi párt támogatói körében viszonylag sok a fiatal.