Az MNB monetáris tanácsa keddi kamatmeghatározó ülésén a Napi Gazdaság elemzői konszenzusának megfelelően 7 százalékon hagyta az irányadórátát. Utoljára december végén emelték meg a rátát, azóta változatlan szinten áll. A tanácson belül azonban a tagok közel nem értékelik egységesen a gazdasági-pénzügyi helyzetét az országnak, és ez december óta folyamatosan megjelenik a tagok kamatdöntéseiben is. Így nagy kérdés, hogy hogyan értékelték a tagok a kormány hétfőn az Európai Bizottságnak benyújtott konvergenciaprogramját.

A tagok összessége szükségesnek ítéli az EU/IMF-megállapodást, azonban abban már nincs egységes véleményük, hogy az feltétele-e a kamatvágásnak. Az elnök és két alelnök igen óvatosan lazítana csak, de még a külső tagok közül Gerhardt Ferenc és Kocziszky György is többször úgy nyilatkozott, hogy a tárgyalások vége feltétele a monetáris kondíciók enyhítésének. Cinkotai János azonban már két hónapja következetesen (és egyedül) voksol egy mérsékelt, 25 bázispontos lazításra.

A mostani döntés indoklását Simor András jegybankelnök 15:00-kor részletezi sajtótájékoztatón. Bár az ülés jegyzőkönyvre és így a pontos szavazati arányra még két hetet várni kell, azonban már most számos kérdésre választ lehet kapni. A meglepetésszerűen publikált Széll Kálmán-terv 2.0-nak keresztelt konvergenciaprogram ugyanis számos ponton készteti a jegybankot és a tanácstagokat változtatásra.

A kormány adóemelései az inflációs pályát lényegesen megemelik jövőre, így szemben a jegybank diszkréten 3 százalékra kalibrált előrejelzésével, a Nemzetgazdasági Minisztérium 4,2 százalékot jelez előre, és csak 2014-re tartja elérhetőnek a 3 százalékot. Azaz sok év után először még a jegybank számára releváns horizonton sem lesz elérhető az inflációs cél.

A deficitszámok azonban impozánsak lehetnek a monetáris tanács tagjai számára, hiszen lényegi előrelépést jelenthet az EU/IMF-megállapodás kapcsán. Két probléma azonban továbbra is levegőben lóg, amely megoszthatja a tanácstagokat. Egyrészt ez még csak egy ígéret, nincsenek elfogadva az ezt biztosító törvények, a megvalósíthatósággal kapcsolatban is lehetnek kockázatok. Másrészt a kormány a jegybanktörvény kapcsán továbbra is egy bagatellizált konfrontációs frontot tart fent, amely tovább késleltetheti a megállapodást.

A jegybankelnöknek így számos problémás területen nyilatkoznia kell egy óra múlva a monetáris tanács nevében, miközben maga az MNB is csak most ismerkedik a legújabb SZKT potenciális hatásával. Az inflációs kérdéseket már jó ideje háttérbe szorították a pénzügyi stabilitási kockázatok, még ha az áfaemelés és a gyenge forint fogyasztói árakba begyűrűzött hatása mérsékelten módosított a hangsúlyokon, a mostani adóemeléseken azonban nehéz keresztül néznie a monetáris tanácsnak, hiszen a jegybank számára releváns horizonton túlmutat a vége.

A kamatpálya szempontjából két kérdés van. A nemzetközi szervezetekkel történő megállapodás időpontja és egy monetáris lazítás kezdete ehhez képest (bár a márciusi ülésen Király Júlia alelnök részéről egy 25 bázispontos szigorítás is felmerült), valamint egy "pénzügyi védőháló" mellett milyen kamatszint képes érdemben hatni a fogyasztói árak változására. A Napi Gazdaság pénteki (azaz még az SZKT 2.0 előtt készített) elemzői konszenzusa év végére 50-75 bázispontos lazítást tartott elképzelhetőnek.