Az Artisjus a zeneszerzők és szövegírók közös jogkezelőjeként hatalmas zenei adatbázist gondoz és minden évben több millió elhangzási adatot vizsgál meg. A zeneművek lejátszását felhasználási csatornánként méri - rádió, televízió, élőzenés rendezvények, hangfelvételek, online zenehallgatás -, majd ezek alapján végzi el a jogdíjfelosztást - közölte a szervezet kedden az MTI-vel.

A magyar szerzői jogvédő iroda által beszedett televíziós és rádiós jogdíjak összege 2015-ben és 2016-ban közel azonos volt. Az egyes csatornák bevételeik alapján fizetnek jogdíjat. A felosztás pontalapú: minden elhangzás pontokat kap a hosszúság, műfaj és az elhangzás jellege alapján és az is számít, hol hangzott el a mű (mennyi jogdíjat fizetett az adott csatorna). A pontok alapján osztja szét az Artisjus a beszedett összeget.

Kapcsolódó

A tévépiac jóval nagyobb bevételt termel, mint a rádiós: előbbi tavaly mintegy 100 milliárd forint volt, utóbbi 9 milliárd. A jogdíjak is bevételalapúak, így egy tévés elhangzás önmagában, átlagosan magasabb jogdíjat jelent a szerzőnek, mint egy rádiós, a ráosztásnál viszont a rádiós adatok nagyobb súllyal esnek latba.

Ez azt jelenti, hogy egyes jogdíjfajtáknál (gépzenei, üres hordozó) nincsenek adatok a vendéglőkben elhangzott vagy az otthon másolt zenékről, ezért a más forrásokból származó pontos adatok alapján a szerzők az Artisjus küldöttgyűlése által meghatározott szabályok szerint osztják szét ezt a jogdíjat - egy részüket éppen a rádiós és tévés adatokat alapul véve.