A Napi Gazdaság Pénzügyi szemmel c. mellékletének cikke

A 2008-ban kitört pénzügyi válság súlyos, máig ki nem hevert csapást mért a magyar gazdaságra: a bruttó hazai termék továbbra is elmarad válság előtti szintjétől, sőt az elmúlt évek átlagos növekedési üteme is lassabb a korábbi időszakokban megfigyeltnél. Mindeközben az infláció a jegybank 3 százalékos célja felett ragadt.

E kettősségre magyarázatot nyújthat a gazdaság kínálati potenciáljának erodálódása. Ha ugyanis a pénzügyi válság tartós károkat okozott a termelő kapacitásokban, akkor az inflációt leszorítani képes szabad kapacitások is fokozatosan leépülnek, így az infláció a gyenge növekedés ellenére magas maradhat. Ebben az esetben a gyenge növekedés strukturális problémákat tükröz, nem pedig az elégtelen kereslet növekedés-visszafogó hatását.

Világszerte figyelik a potenciális kibocsátást

A pénzügyi válság potenciális kibocsátásra gyakorolt hatásáról világszerte élénk vita folyik. Az elemzők egy része amellett érvel, hogy a pénzügyi válság nyomán a kibocsátás egy új, alacsonyabb trendre került, melyben az alacsony beruházási aktivitás, a tartósan emelkedő munkanélküliség és a termelékenységnövekedés lassulása is szerepet játszhatott. Mások szerint azonban a pénzügyi válság nyomán zajló adósságleépítés csupán a kereslet elhúzódó gyengélkedését eredményezi, a kínálati kapacitások tartós sérülése nélkül. E logika szerint a számottevően nem csökkenő infláció elsősorban az emelkedő nyersanyagárak és más költségsokkok begyűrűzésének következménye.

A szeptemberi Inflációs jelentés tematikus elemzésben járta körül a pénzügyi válság potenciális kibocsátásra gyakorolt hatását. A termelési tényezők alakulásán keresztül könnyebben megérthető, hogy a válság miként érinthette a termelő kapacitásokat.

Csökkenő beruházások, emelkedő csődök

A fejlett gazdaságokhoz felzárkózó országokban − így Magyarországon − a tőkefelhalmozás a gazdasági növekedés alapvető forrása. A termelőeszközökbe való beruházás nemcsak a termelési kapacitások bővítését biztosítja, hanem a legfejlettebb technológiák átvételét is lehetővé teszi. A visszaeső beruházások és az emelkedő amortizáció miatt a válság óta jelentősen lassult a vállalati tőkeállomány bővülése. Míg a válság előtt a tőkeállomány átlagosan évi 4 százalék felett bővült, addig a válság kitörését követően növekedése 1 százalék alá lassult. Így a potenciális növekedés korábbi motorjának számító tőkefelhalmozás a válság óta nem képes érdemben támogatni a gazdaság kínálati kapacitásának bővülését.

A beruházások visszaesésében a kedvezőtlen növekedési kilátások mellett a bankrendszer problémái, valamint a bizonytalan makrogazdasági és intézményi környezet is szerepet játszhattak. A tőkeállomány fokozódó elhasználódása a válság óta jelentősen megemelkedő vállalati csődök számához köthető. Csőd vagy felszámolás alá került cégek eszközeinek újrahasznosítása ugyanis nehézkes, emiatt az érintett cégek tőkéje lényegében kiesik a termelésből.

Makacsul magas a munkanélküliség

A termelésben foglalkoztatott munkaerőt a demográfiai folyamatok, a gazdaság strukturális feszültségei, illetve a kormányzati intézkedések változatosan érintik. A tartósan magas munkanélküliség az elmúlt években ellensúlyozta az aktivitást serkentő reformok hatását, így a foglalkoztatás is csak korlátozottan tudta támogatni a potenciális kibocsátás növekedését.

Kép: Napi grafikonok (A nagyobb képért kattintson!)

Az aktív korú népesség 1995−2012 közt több mint 200 ezer fővel csökkent. A népességfogyás kedvezőtlen hatását ugyanakkor tompította az aktivitási ráta emelkedése, melyben a válság óta fontos szerepet játszott az öregségi és a rokkantnyugdíj szabályainak szigorítása is. Ugyanakkor a kétezres évek közepétől a munkanélküliség makacs növekedését lehetett megfigyelni, ami a munkapiac strukturális problémáira hívja fel a figyelmet.

Ilyen probléma többek közt, hogy a munkaerő-kereslet gyorsabban tolódik el a képzettek irányába, mint amilyen gyorsan a népesség átlagos iskolázottsága változik. A 2001−2002-es minimálbér-emelések óta az alacsonyan képzett munkaerő relatív ára tartósan emelkedett, ami tovább erősítette a munkakereslet képzettek felé történő eltolódását − e feszültséget az idei minimálbér-emelés tovább élezte.

Emellett a rendszerváltozás óta jelentősen változott a termelés földrajzi megoszlása, melyet az alacsony mobilitású munkaerő nem tudott követni. A munkát terhelő adók 2003 és 2009 közötti növekedése általánosan fékezte a munkakereslet növekedését, szintén hozzájárulva a munkanélküliség növekedéséhez. Végül a jóléti ellátások a válság előtt nem ösztönözték kellőképpen a munkakeresést, az aktív munkapiaci programokra (képzés, rotáció, állásmegosztás) fordított kiadások pedig nemzetközi összevetésben alacsonyak.

Visszaesett a termelékenység

A potenciális növekedés számításának legnehezebb − és legbizonytalanabb − része annak meghatározása, hogy a termelékenység megfigyelt romlásából mennyi tekinthető tartósnak. Az MNB elemzése több kapacitáskihasználtsági indikátor felhasználásával igyekezett kiszűrni a termelékenység átmeneti, ciklikus visszaesését. Az eredmények szerint 2009 óta a termelékenység trendje is negatívan járul hozzá a potenciális növekedéshez.

A csökkenő termelékenység mögött számos ok húzódhat meg. A pénzügyi közvetítés visszaesése szűkítette a termelés finanszírozási lehetőségeit. Emellett a hitelezés elapadása gátolhatja a termelékenyebb cégek terjeszkedését. Végül a technológiai fejlődés is lassulhatott: egyrészt az OECD-országok viszonylatában alacsonynak tekinthető Magyarország innovációs képessége, másrészt a válság óta visszaeső beruházások a tőkejavakban megtestesülő technológia átvételét is lassították.

Az eredmény: elmaradt felzárkózás

A gazdaság termelési potenciálját a termelési tényezők és a termelékenység trendjei határozzák meg. Becslésünk szerint a potenciális kibocsátás 1996−2007 közt átlagosan 3 százalék feletti ütemben bővült, ami szinte kizárólag a tőkebővülésnek és a termelékenység javulásának köszönhető. A potenciális növekedés lassulása már a válság előtt megkezdődött: 2007−2008-ra 1,5 százalékra csökkent a kétezres évek elején tapasztalt, 4 százalék közeli növekedési ütemről. A válság ezt a szerény potenciális növekedést tovább erodálta, így 2010−2012-ben a potenciális kibocsátás növekedése évi fél százalék körül alakulhatott.

Ez azt jelenti, hogy a válság kitörése óta gyakorlatilag megállt Magyarország felzárkózása a fejlettebb nyugat-európai gazdaságokhoz. Előretekintve a vállalati beruházások élénkülésétől, valamint a termelékenység helyreállásától várható a növekedési potenciál erősödése, amihez a hazai pénzügyi rendszer hitelezési hajlandóságának helyreállása is szükséges.

Pellényi Gábor−Várpalotai Viktor, MNB