Recesszió vagy rendszerválság?

A mostani válság vajon egy olyan recesszió, amelyből már sok volt a második világháború után, vagy erről többről, rendszerkrízisről van szó? - vetette fel a kérdést Pogátsa Zoltán, a Nyugat-Magyarország Egyetem docense. Ha az előbbi, akkor érvényes a kérdés, hogy "V" vagy "W" alakú válságról van szó és ennek kezelésének egyik lehetséges módja a keynesi anticiklikus gazdaságpolitikával történő stabilizáció.

A rendszerkrízis azonban egy - akár lefelé görbülő - "L" alakú válságot jelentene, márpedig Pogátsa amellett érvel, hogy az elmúlt 30-40 év neoliberális hullámának a rendszerkríziséről van ma szó. A különböző irányzatokat magában foglaló szemléletmód központi eleme az adócsökkentés, amelyből a Laffer-görbe alapján elvileg megélénkülő gazdasági növekedés, azonban a gyakorlatban jövedelemátcsoportosítás eredménye.

Másik fontos eleme a dereguláció, amelynek során több olyan szabályozást szüntettek meg, amelynek jelentős részéről kiderül, hogy nem véletlenül volt rájuk szükség (legyen szó stabilitási vagy környezeti kockázatokról). Az offshore-cégek szintén lényegi részét képezik a rendszernek. Vagyonukat a nemzeti jövedelem 30-40 százalékára becsülik. A neoliberalizmus további fontos eleme még a kampányfinanszírozás. A hadiipar és a pénzügyi szektor a legnagyobb támogatók, és ezt a kormányok beruházásokkal vagy utóbbi időben bail-outokkal ellenszolgáltatják. Ezt csak erősíti a nagyvállalati kapitalizmus, melynek tünete a monopolisztikus gazdaság kialakulása, amelyet nem az árverseny, hanem a termékdiferenciálás jellemez.

Túlzott hitelezés és különböző reakciók

A többlettermelésnek azonban komoly negatív következményei voltak - vázolta Pogátsa. A magánszektornak folyamatosan hitelt kellett biztosítania a rendszernek, hogy felszívják az árufelesleget. A kapitalizmus földrajzi terjedésén keresztül az új országok középosztályai is fokozott mértékben bekapcsolódtak a világfogyasztásba, ezzel is újabb piacokat biztosítva a nagyvállalatoknak. A természet túlzott felhasználása és a fogyasztói társadalom szintén ennek a következménye.

A mostani válságot mindenki másképp igyekszik kezelni. Az Egyesült Államok továbbra is az eladósodás politikáját folytatja, viszont mivel az nem teremt új munkahelyeket, ezért az nem lesz megtartható. Az EU-ban technokratákat bíznak meg, hogy vezényeljék le a válságokat az EU által diktált menetrend alapján.

Alaptalanul vádolják a PIGS-országokat

Mindez azonban nem veszi figyelembe, hogy mi is a PIGS-országok tényleges problémája. Görögország állami kiadásai az általánosan elterjedt nézetekkel szemben megegyeznekk egy átlagos államéval. A bevételi oldal tényleg kisebb, de ennek azon túl, hogy egyes ágazatokon belül kevés adót lehet beszedni, lényegi oka, hogy a görög elit vagyona off-shore-ban van.

A PIGS-országok termelékenysége eközben hiába növekedett, a németek nyomott szinten hagyták a béreket és ez gátolta a versenyképességüket. Ráadásul az EU alacsony kamatszintje az alacsony növekedésű országokhoz igazítja a kamatot, hogy ne gátolja a növekedésüket, ez viszont ingatlanpiaci buborékhoz vezetett több más országban is. A GDP-ütem ráadásul szintén lassult, mivel az eurózóna-csatlakozást követően dezindusztrializáció indult be.

Kína eközben buborékra épül, mivel az állam mesterségesen tartja alacsonyan a kamatokat és leértékelve az árfolyamot. Nem folytathatja végtelenségig a növekedését - vélte Pogátsa.

Búcsút kellene inteni a keynesi gazdaságpolitikának?

A legtöbb válság "V" alakú volt a II. világháborút követően, azonban az idő elteltével az újra emelkedő szár egyre laposabbá vált - mondta Barcza György, a K&H elemzési igazgatója. Az adósságteher növekedése ugyanis egyre jobban gátolta a növekedést. Sokáig a legnagyobb egyensúlyteremtő eszköz az infláció volt, hiszen a többlet-pénzkibocsátással oldották meg a finanszírozást. Az Egyesült Államokban a változást Paul Volcker Fed-elnök alatt következett be, aki elkötelezett volt az árstabilitás mellett, azóta viszont az adósságállomány elinflálásának a lehetősége mérséklődött, így annak mennyisége folyamatosan növekedett.

Az euróövezeten belül az adósságválságot továbbsúlyosbítja, hogy bizalmi válsággá alakult. Ennek egyik jele, hogy már Németországra is átterjedt, ezt jelzi az első sikertelen állampapír-aukció. Válaszul felmerült egy eurózónán belüli szűkebb kör kialakítása, mely a benne lévő országokkal szembeni bizalmat akarja erősíteni szigorúbb belső egyensúlyt biztosító intézkedéseken keresztül.

Ismét jöhet a Keynes-Hayek párharc

Bár mostanában a keynesi politika kerül előtérbe, érdemes megfontolni az osztrák iskola egykori vezető gondolkodójának, Hayeknek gondolatait - veti fel Barcza. Krónikus munkanélküliség állami kezelésében és a szocializmus elvetésében Keynes és Hayek egyetértett, de emellett sok más lényegi különbség van, amelynek egyes elemeit is fontos figyelembe venni.

Hayek mikróoldalról vizsgálta a gazdaságot, ezen belül is a beruházási döntéseket, gazdasági ciklusokat. Mindemellett fontos állítása, hogy pénz nem teremthető korlátlanul és ezt a gazdaságpolitikának is meg kellene fontolnia. Az Egyesült Államokban ugyanis már két monetáris lazítás is volt, és most gondolkodnak a harmadikon, amely akár idővel elértéktelenedéshez vezetett.

Egy árfolyamgát megoldást jelenthet

Jelenleg Európában Németország már kezd kilábalni a válságból és az újabb sokkok egy kedvezőbb állapotban találják, szemben Magyarországgal, aki máig komoly nehézségekkel néz szembe. A recesszió veszélye jelent több országban, így hazánkban is felmerül.

Itthon ugyanakkor még mindig nincs mozgástér. Amíg az állam és a lakosság ilyen mértékben eladósodott, nem lehet árfolyampolitikáról beszélni. Egy árfolyamgát ugyanakkor elképzelhető, hogy tudná csillapítani a hazai deviza kilengéseit. A pénzpiaci kilátásokat tekintve azonban összességében nincs ok az optimizmusra - véli Barcza.

Széllel szemben nem érdemes

Elég gazdagok voltunk ahhoz, hogy bevezessük az egykulcsos adórendszert, amikor a teljes világ sorra szünteti meg vagy veti fel a megszüntetésének igényét? Mindez ráadásul a szuperbruttó kivezetésének további jövedelemcsökkentő intézkedésével járt együtt, miközben bevételkiesés nem lehet, ezért ezt másutt kell pótolni majd - hívja fel az előre látható problémákra a figyelmet  Pitti Zoltán, a Budapesti Corvinus Egyetem tudományos kutatója.

Egy országnak, amely szoros kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatban áll a világgal, nem érdemes szembefordulnia a globális folyamatokkal és nemzetközi intézményekkel, mivel sok jóra nem számíthat - utalt Pitti a hazai eseményekre. Magyarország 1998-ig a tőkebeáramlás célpontja volt, ezt követően a magyar tőkekiáramlás is megindult. Az újonnan termelt tőke beáramlása, valamint az újonnan befektetett tőke aránya mára folyamatosan csökken és itt addig nem lesz változás, amíg az ország szembefordul a tőkével. Ráadásul a visszamenőleges intézkedések sem a fejlődés dinamizálását jelentik.

Az, hogy lerakjuk-e a fejlett kapitalizmus alapjait vagy inkább egy más gazdasági modellben gondolkodunk, fontos kérdés, ezen érdemes gondolkodni - vélte Pitti hozzátéve, hogy a rögtönzés politikája azonban könnyen hiteltelenné válhat. Egyelőre azonban fontos látni, hogy nem tudjuk kiváltani a nagyvállalatok teljesítményét a kkv-k teljesítményével, ezt érdemes figyelembe venni a gazdaságpolitikának.