A Napi Gazdaság csütörtöki számának cikke

Meglehetősen furcsa helyzetet idézett elő a miniszterelnök azzal, hogy a múlt héten bejelentette: a kormányzat pénzügyi ombudsmani posztot hoz létre. A meglepetés annak köszönhető, hogy eddig semmi jel nem mutatott a kormányfő elégedetlenségére a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) vagy elnökének munkájával kapcsolatban. Az Országgyűlés fogyasztóvédelmi bizottsága például − ritka kivételként − hétfőn egyhangúlag támogatta a PSZÁF 2011-es jelentésének általános vitára bocsátását és állásfoglalást fogadott el a PSZÁF és a Pénzügyi Békéltető Testület (PBT) tevékenységéről.

A kormányváltással a felügyelet élére visszakerült Szász Károly ambiciózus tervekkel vágott neki a PSZÁF átalakításának. Ennek hangsúlyos része volt, hogy a prudenciális felügyeleti munka mellett a felügyeletnek − kellő piaci ismereteire alapozva − a fogyasztóvédelem terén is jóval hangsúlyosabb szerepet kell vállalnia. Ennek a munkának az eredményét tegnapelőtt Szász Károly, a bizottság elnöke úgy értékelte, miszerint a PSZÁF 2011-ben a korábbinál sokkal hatékonyabban tudta a pénzügyi fogyasztóvédelmi kérdéseket kezelni − köszönhetően jórészt annak, hogy a PBT létrehozásával az egyedi problémákat is hatékonyan sikerült megoldani. Mindezek fényében vannak, akik úgy magyarázzák a mostani bejelentést, hogy a kormányzat számára pillanatnyilag némi akadályt jelent a felügyelet szakmaisága, hiszen továbbra is politikai tőkét lehet kovácsolni a bankellenességből. Márpedig a közelmúltban már a felügyeleti elnök is több alkalommal jelezte, hogy a bankok terhelhetőségük határára jutottak.

Arról persze a kezdetek óta komoly vita folyik, hogy lehet-e, szabad-e a felügyeletre bízni a fogyasztóvédelmet (is). Azt a piac visszaigazolta, hogy a PSZÁF fellépéseinek komoly hatása van. Ugyanakkor a felügyelet munkáját sem segítette, hogy a jogszabályi átfedések miatt a fogyasztóvédelmi feladatok és − jogosítványok − jelenleg is megoszlanak a PSZÁF, a PBT, a Gazdasági Versenyhivatal, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság és − részben − a Magyar Nemzeti Bank között. A PSZÁF mindeddig kínosan ügyelt arra, hogy − kérés nélkül − egyetlen intézmény munkájába se avatkozzon bele, ennek ára ugyanakkor az lett, hogy sok esetben szakmailag megkérdőjelezhető döntések születtek − a leglátványosabb példa erre a "bankkártyakartell" elleni GVH-fellépés volt.

A szerteágazó ellenőrzési rendszer a felügyelt intézmények számára is komoly bizonytalanságot okozott, és félő, hogy a pénzügyi ombudsman intézménye még egy döntési centrummal gyarapítja a mátrixot − holott sokkal inkább a rendszer konzisztenciájának megteremtése lenne fontos. Sokak szerint az amúgy nem túl erős jogállású pénzügyi ombudsman inkább politikai, mintsem szakmai küldetést kíván ellátni − ezt erősíti az a hír is, miszerint a pénzügyi ombudsmant nem a parlament, hanem a gazdasági miniszter jelölné ki. A biztos munkájához szinte bizonyos, hogy hagyatkozni kényszerül majd a PSZÁF adataira és apparátusára, épp ezért érthetetlen sokak számára, hogy miért kell a kormányzati lojalitásában eddig megkérdőjelezhetetlen, ám szakmailag is teljesen elfogadott Szász Károly által vezetett felügyeletnek és az ott megvalósított rendszernek most fricskát adni.