A nők állítása szerint a zaklatásokat Sondland még jóval a nagyköveti kinevezése előtt, 2003-ban követte el.

A nagykövet - aki Donald Trump amerikai elnök 2016-os elnökválasztási kampányának egyik anyagi támogatója volt - kinevezése előtt a szállodaiparban volt nagyvállalkozó, több szálloda tulajdonosa, elsősorban az Egyesült Államok nyugati partvidékén.

Kapcsolódó

Sondland közleményben tagadott minden vádat. "A nemkívánatos fogdosásokra és csókokra vonatkozó igaztalan vádakat kitalálták, és szerintem politikai célokból hangolták össze" - fogalmazott. Leszögezte: a vádaknak "nincs tényszerű alapjuk, és kategorikusan tagadom őket".

A nagykövet a múlt héten a demokrata többségű képviselőház három bizottsága által rendezett, Donald Trump alkotmányos felmentését célzó eljárás (impeachment) előtti meghallgatások egyik tanúja volt.

A három nő vádjai szerint Gordon Sondland nemcsak próbálkozott náluk, hanem miután visszautasították, a szakmájukban vágott vissza: egyiküket a munkahelyén verbálisan sértegette, a másikuknak megtagadott egy korábban megígért befektetést, a harmadik sértett pedig azt állította, hogy az inzultus után Sondland nem mutatta be őt bizonyos szakmai körökben.

Nicole Vogel, a Portland Monthly című lap tulajdonosa 2003-ra utalt vissza, amikor azért találkozott Gordon Sondlanddel, hogy az éppen induló lapjába befektetőnek kérje fel a nagyvállalkozót. A férfi meghívta az egyik portlandi szállodájába, és megmutatta neki az egyik szobát, ahol megpróbálta megcsókolni. A visszautasítás után néhány nappal értesítést kapott arról, hogy a tervezett befektetés nem valósul meg.

A másik nő, Jana Solis 2008-ban Sondland egyik szállodájában akart elhelyezkedni, a harmadik vádaskodó, Natalie Sept pedig a portlandi politikai élet egyik szereplője, kampányszakember volt. Mindketten hasonló vádakat fogalmaztak meg, bár mindketten többször is önszántukból látogatást tettek Gordon Sondland lakásán.