Ismét látványosan gyengült a forint, emelkedtek a kamatok, alig vagy csak horribilis hozamok elvállalásával sikerült állampapírokat eladni. A három eset okát tekintve különbözik: 2006-ban az addig követett költségvetési költekezés okozta adósságnövekedés váltotta ki a krízist, 2008-2009-ben pedig a világméretű pénzügyi-gazdasági válság vezetett az addigra már hitelességét elvesztő magyar kormány bukásához. A mostani finanszírozási nehézségekben a külső (főleg európai) negatív tényezők is szerepet játszanak, de a fő okok a hazai politikából és gazdaságpolitikából erednek, összetettek, és különböző síkok egymásra csúsztak:

  • az elmúlt 19 hónap törvényhozása számos ponton szembekerült az alapvető demokratikus és európai értékekkel;
  • a látszat és a valóság tartósan szétvált a gazdasági folyamatokban, ami az egyik fő oka az uniós túlzottdeficit-eljárás fennmaradásának;
  • a kormányzás stílusa és magatartása először megdöbbenést, majd halk figyelmeztetéseket, végül határozott ellenállást váltott ki a nemzetközi és hazai politikai és gazdasági partnerekből;
  • a gazdaság pedig minden tekintetben zsákutcába került

Mindez általános és súlyos külföldi és hazai bizalomvesztést okozott. Magyarország jelenleg a jogbizonytalanság és a kiszámíthatatlanság iskolapéldája az egész világon - írja a GKI - ezért nem akarják alacsony kamaton finanszírozni, ezért nem akar az üzleti szféra beruházni, ezért szivárog el a külföldi és a hazai tőke, ezért szenvednek a kkv-k, ezért viszik ki a kisemberek a megtakarításaikat.

A jelenlegi pénzügyi-finanszírozási válság természete tehát elsősorban bizalmi, politikai és csak másodsorban gazdaságpolitikai. A GKI szerint először intézményi-törvényi változásokra van szükség. A nemzetközi szervezetek is ehhez ragaszkodnak a pénzügyi tárgyalások előfeltételeként, mert csak törvényi korrekció nyújt biztosítékot a valódi változásra.

A gazdaság szempontjából szükséges legfontosabb intézményi-törvényi változtatások a GKI elemzése szerint a következők:

  • a jegybank függetlenségének tiszteletben tartása,
  • a jogállami normák érvényesüléséhez történő visszatérés az Alkotmánybíróság jogkörének helyreállításával,
  • az adópolitika jövőbeli szabadságának megteremtése a pénzügyi stabilitási törvény módosításával,
  • a Költségvetési Tanács érdemi önállóságához szükséges szakmai feltételek megteremtése,
  • a törvényhozásban az egyéni képviselői beterjesztés visszaszorítása, minden törvényjavaslat esetében a kormányzati és az érdekképviseleti - szakmai egyeztetés lefolytatása,
  • a szükséges reformok és átalakítások mindegyikénél az érintettek számára megfelelő átállási-alkalmazkodási idő biztosítása, a már elfogadott és a már benyújtott törvények egyeztetése és szükséges korrekciója,
  • a nyelvújítással és a rohamtempójú törvénygyárral szétzilált adórendszer kitisztítása,
  • a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban első lépésben legalább a jelenlegi ellentmondások feloldása, majd az egész rendszer hosszú távú felülvizsgálata.

A GKI ugyan bizonytalannak látja, hogy ezek a változások valóban végbe mennek-e, de mivel azzal számolnak, hogy az ország finanszírozása csak egy IMF-EU-ECB megállapodással biztosítható, így nagyon valószínű, hogy az intézményi-politikai változások döntő része megtörténik.

Enélkül pénzügyi válság és kormányválság fenyeget, s valószínű, hogy az utóbbi megelőzi az előbbit (ami egyben el is hárítja az államcsőd veszélyét). Így 2012 tavaszán alapvető gazdaságpolitikai fordulatra kerül sor. "A zsákutcából ki kell
és ki lehet jönni" - fogalmaz az elemzés.