A Bírósági Határozatok Gyűjteményében megjelent jogeset kiindulása az, hogy a szóban forgó társaság előbb 26 millió, majd 25 millió forint kölcsönt adott az ügyvezetőjének 2009-ben, illetve 2013-ban. A kamat 9,5 százalék volt, amely alacsonyabb volt akkor a jegybanki kamatnál. Az első kölcsönt 3 év alatt három részletben vissza is fizette az ügyvezető, míg a másodikból 19 milliót törlesztett egy év alatt. Kamatot viszont egyik után sem fizetett. A cég a hiányzó kamatot lekönyvelte és arról az ügyvezetőt is értesítette.

Ekkor jelent meg a színen az adóhatóság, amely megállapította, hogy a piacon nem juthatott volna hozzá ilyen alacsony kamattal a kölcsönhöz az ügyvezető. A cég pedig hiába könyvelte le a hiányzó kamatot, az kevés, a kamatkülönbözet után meg kellett volna fizetnie a személyi jövedelemadót és  és az egészségügyi hozzájárulást is. Így 4,8 millió forint adóhiánya keletkezett, amit az adóhatóság még bírsággal is megfejelt. A cég a másodfokú adóhatósághoz fordult, amely jóváhagyta az adóhiányt és (a jogesetben nem részletezett) bírságot.

Kapcsolódó

Ezt követően a társaság a bírósághoz fordult, jogorvoslatért, de az elutasította a keresetét. Az indoklásában kifejtette, hogy a kamatkedvezményből származó jövedelem miatti adókötelezettség nem követi a kamat számviteli elszámolását, valamint annak szerződés szerinti esedékességét. A magánszemélynél attól függetlenül keletkezik jövedelem, hogy a cég könyvelésében a meg nem fizetett, esedékessé vált kamatot követelésként tartja nyilván.

A társaság ezt követően felülvizsgálatot kért a Kúriától, de az helyben hagyta a korábbi ítéletet. Megismételte azt, hogy a cég azzal, hogy a kamat aktuális összegét lekönyvelte, és arról az ügyvezetőt értesítette, nem eredményezte a kamat kedvezmény alapjául szolgáló tényállás megszűnését, vagyis azt, hogy meg kell utána fizetni a közterheket,