Így bukják el lakásukat az adósok - meglepő tények az árverésekről

A végrehajtási eljárásokat elsősorban nem a bankok kezdeményezik, tavalyelőtt például a közel negyvenezer ilyen eljárás négyötödét polgári peres ügyek miatt vagy éppen közműcégek indították. A végrehajtások és az így értékesített ingatlanok száma közötti nagyságrendi eltérés oka, hogy a felek sok esetben találnak más megoldást, az árverésekre pedig gyakran forgalomképtelen ingatlanok kerülnek.

A Napi Gazdaság pénteki számának cikke

Nem a bankok a fő kezdeményezői a végrehajtásoknak − derül ki a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara (MBVK) adatiból. A statisztikák szerint 2011-ben 434 ezer végrehajtási ügy indult, ennek 9,1 százalékában, 39,5 ezer esetben tűztek ki ingatlanárverést. Az összes eljárásnak ugyanakkor csak mintegy 20 százaléka indult banki kezdeményezésre, a többire egyéb követelés − közmű- vagy éppen telekommunikációs szolgáltatók, illetve polgári peres ügyek − miatt került sor. A bankok más szolgáltatókhoz képest visszafogottan nyúlnak ehhez az eszközhöz: az egyik itthoni nagybanknál például az elmúlt másfél évben a negyvenet sem érte el a befejezett végrehajtások száma.

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

A jogszabályok értelmében ha a banknak jelzálogjoga van az adott ingatlanra, a más által indított végrehajtási eljárásba köteles bekapcsolódni. A végrehajtási eljárás megindítása, de még az árverezés sem jelenti azt, hogy az ügylet kilakoltatással ér véget. A közel 40 ezer kitűzött árverésből 2011-ben például mindössze 2769 ingatlant értékesítettek árverésen, ebbe azonban nemcsak a lakó-, hanem ipari és egyéb ingatlanok is beletartoznak. (Az előzetes adatok szerint az árverések száma tavaly sem érte el a 3000-et.)

A két szám közötti nagyságrendi különbség egyik oka, hogy az adós és a hitelező az árverés kitűzését követően találnak más megoldást: az adós − vagy helyette valaki − fizet, esetleg közös értékesítésben egyeznek meg. A másik ok − amiről a bankok és más végrehajtást kérők sem szívesen beszélnek −, hogy az árverések döntő része teljesen forgalomképtelen ingatlanokat érint. A forgalomképes ingatlanok ritkán jutnak el az árverésig, az általános banki gyakorlatban a végkifejletig sokszor évek telnek el.

A bankok a 2011 májusában a kormánnyal kötött első megállapodásban vállalták, hogy 2015-ig előre meghatározott kvóta alapján jelölnek ki kényszer-értékesítésre ingatlanokat. A hitelintézet az érintett településtípuson lévő összes hitelezett ingatlanának negyedévente legfeljebb 4 százalékát jelölheti ki idén − tavaly 3, 2011-ben pedig 2 százalék volt az arány. A bankok ugyanakkor e kvótákat átlagosan 60-70 százalékig használják ki annak ellenére is, hogy a kijelölés nem pusztán a végrehajtás, de például annak is feltétele, hogy az ingatlant a Nemzeti Eszközkezelő Zrt.-nek felajánlják.

Az adatok nem támasztják alá azt sem, hogy a devizahitel-probléma eszkalálódása és a nem fizető adósok számának megugrása nyomán szaporodtak volna el az árverések: az utolsó "békeévben", 2007-ben a 2011-esnél alig kétszázzal kevesebb, 2557 ingatlanárverést hirdettek meg. Ráadásul a "sikeres" árveréseket sem minden esetben követ kényszer-kilakoltatás: tavalyelőtt mindössze 199 esetben került sor hatósági intézkedésre, ami azt jelenti, hogy a megindított eljárások 0,5 ezreléke zárult kényszer-kilakoltatással. Az arány itt is évek óta viszonylag stabilan 200-370 között mozog. A kilakoltatási moratórium meghosszabbításának követelése ezért legfeljebb a politikai hangulatkeltésre alkalmas, az adósok számára valódi megoldást nem kínál.