A Napi Gazdaság csütörtöki számának cikke

Egyre több érv szól amellett, hogy amennyiben Magyarországon − a hírek szerint − szabályozzák a kártyás vásárlások után a kibocsátóknak járó bankközi jutalék (interchange) mértékét, akkor azt − számos nemzetközi példához hasonlóan − differenciált módon lenne célszerű meglépni. Horvátországban például a kereskedők által lebonyolított bankkártyaforgalom alapján a kereskedőket négy különböző kategóriába sorolják, s ennek alapján állapítják meg a forgalomhoz kapcsolt interchange-díjakat.

Ezzel a megoldással tisztán interchange-bázisúvá tették a kereskedők felé felszámított elfogadói díjakat, aminek révén a piac minden szereplője gyakorlatilag biztos lehet benne, hogy milyen költségekkel jár nála az elfogadás. Értelemszerűen (a volumenhatás miatt) a kisebb forgalmat lebonyolító kereskedők magasabb interchange (és így elfogadói) díjakkal kalkulálhatnak, a jóval nagyobb forgalmat mutató kereskedelmi multik esetében ugyanakkor fajlagosan kisebb a költségszint.

Drágulást hozhat az interchange-szabályozás

A fogyasztó számára rövid távon mindenképp díjnövekedéssel jár majd az interchange-szabályozás - ismerték el a Napi Gazdaság témában tartott üzleti reggelijének résztvevői. Az MNB számításai szerint - akik szerint a kártyapiac fejlődése ma már megkívánja, hogy a kártyabirtokos is komolyabban vállaljon terhet a korszerű fizetési eszköz használati költségeiből - a harmadára eső interchange-díj mellett a bankkártyák jelenlegi 3000-4000 forintos éves díja 400-600 forinttal emelkedhet. A banki szakértők ugyanakkor a spanyol és az ausztrál példát említették, ahol a kártyadíjak 50-60 százalékkal is növekedtek.

Arra, hogy a differenciált interchange-díj állami szabályozás mellett is megoldható, a spanyol szabályozás a példa. A kisvállalatok esetében a spanyol kormány 0,75, míg a nagykereskedők esetében 0,45 százalékos kötelező díjat határozott meg. (A spanyol hatósági díjcsökkentés révén kialakult 0,64 százalékos átlagos interchange-díjszint magasabb, mint a jelenlegi − és a szabályozási elképzelések szerint nagyjából harmadára csökkentendő − magyar díjmérték.)

A spanyol intézkedéssel az azt korábban támogató kereskedők, sőt a kormányzat is elégedetlen − ismertette a napokban több más közgazdásszal készített közös kutatását Gustavo Matias, a Madridi Autonóm Egyetem professzora. Miközben ugyanis a bankok kieső bevételeiket a kártyadíjakban és kamatokban (a spanyol hitelkártya-tulajdonosok átlagosan három százalékkal magasabb kamatot fizetnek más uniós országhoz képest) jórészt átterhelték a kártyatulajdonosokra, a kereskedők azzal szembesültek, hogy csökkent a kártyahasználat. A kutatók által vizsgált időszakban az egy kártyára jutó átlagos tranzakciószám 45-ről 50-re növekedett csak, miközben Nyugat-Európában ugyanezen idő alatt 70 fölé nőtt az egy kártyával végzett tranzakciók száma. A készpénzhasználat elterjedése egyrészt növelte a szürkegazdaságot, ráadásul a kereskedői kimutatások igazolták azt a tényt is, hogy a kártyahasználat csökkenésével a kereskedői költés is visszaszorult − mondta a Napi Gazdaság kérdésére a madridi professzor.