A kórházi tartozás összege havonta 3-4 milliárd forinttal nő, így az év végére elérheti a 60-70 milliárdot. Az újra megjelenő eladósodásra magyarázat az is, hogy a hbcs (homogén betegségcsoportok) reálértéke 2007-hez képest csaknem egyharmadával csökkent.

Igaz, jelentős többletforrást sikerült az egészségügynek kiharcolnia a 2017-es költségvetésben, és folyamatosan nőtt 2007 óta mind a gyógyító-megelőző, mind az összevont szakellátási kassza. A kassza struktúrája azonban átalakult, dologi költségekre arányaiban kevesebb jut, mint nyolc éve, így a büdzsé összegének növekedése ellenére ma kevesebb jut a kórházakban a működésre, a dologi kiadásokra.

Az előző évek tapasztalatai szerint nehéz azt az "intelmet" elfogadni, hogy gazdálkodjanak még ügyesebben a kórházak. Lehet javítani a gazdálkodáson, de ekkora mértékű hiányt nem az "ügyetlen kórházi menedzsment és a gonosz beszállítók" hoznak össze, hanem az egyenes következménye a makrogazdasági adatoknak - véli Holchacker.

Az ETOSZ szerint a megoldás az lenne, ha 2020-2021-ig évenként öt százalékkal több forrás jutna az E-alapba. Addig is, amíg nem érkezik meg a szükséges forrás az egészségügyi költségvetésbe, az egyesület támogatásával hazai pénzintézetek kialakítottak egy olyan finanszírozási konstrukciót, amely minden érintett fél számára előnyös, és csökkenti a késedelmes fizetésekből adódó felesleges feszültségeket.

Az igazgató szerint az amortizáció miatti pótlás szintén hiányzik a rendszerből. Az egyesület úgy gondolja, mivel az egészségügyi szolgáltatók nagy része négy éve állami fenntartásban működik, időszerű lenne végre felülvizsgálni az amortizáció elszámolhatóságát.