Volt már olyan nap, amikor egyszerre érkezett hét mentő, de a hétköznapokban inkább a tervezett, ütemes betegfogadás a jellemző - mondta a Népszava kórházi riportjában Bider Katalin a Budai Egészségközpont ápolási igazgatója. A mentőirányítás oda küldi az ellátásra szorulókat, ahol van még szabad ágy. Az elmúlt egy hétben kilenc beteg ment haza, az ő helyüket szinte percek alatt elfoglalták az újak.

Az intézmény ápolási igazgatóhelyettese, Fizesán Hilda arról beszél, hogy a "vörös zónába" csak speciális védőruhában lehet belépni, aki pedig egyszer már beöltözött, annak legalább három órát maradnia kell. Ezalatt nem érhet az arcához, nem ehet, nem ihat, nem használhat telefont, nem mehet vécére.  Aki ezt megszegi, annak irány a zsilip és újra be kell öltöznie. A speciális ruhában fizikai terhelés nélkül is nehéz levegőt venni, itt viszont szinte állandó terhelés alatt vannak az ápolók: ágyat húznak, beteget forgatnak, emelnek, kezelik a tüdőváladék-szívót.

Kapcsolódó

A kórtermekben valamennyi beteg ágya mellett ott a magas nyomású oxigénforrás. A nővérek négy óránként ellenőrzik, kinek mennyi a testhőmérséklete, a pulzusa, mennyi oxigént képes felvenni a vére a tüdejéből, azaz milyen a szaturációja. Nincs két egyforma kórlefolyás, ami állandó, az a gyors változás.

Akivel csak lehet, és amennyire engedi a beteg ereje, azzal a gyógytornászok foglalkoznak. Ez a fertőzés elsősorban a tüdőt támadja, annak súlyos gyulladása miatt csökken a szerv tágulási képessége, az ott zajló gázcsere egyensúlya felborul. Ezzel megváltozik a légzés ritmusa, mechanikája. Ezt próbálja a gyógytornász a légzőtornával és egyéb keringésjavító gyakorlatokkal korrigálni

Az állandó esély a kudarcra mindenkit megvisel. Nagyon erős pszichés terhelés, ahogy egyre fiatalabb és súlyosabb állapotú, pánikoló betegek érkeznek. Ráadásul ebben az intézetben dolgozók nincsenek hozzászokva a halálhoz. Itt az a megszokott, hogy az ide érkezőket megoperálják és aztán gyógyultan távoznak.