Mindaddig, amíg ciklikusan, tompító hatással alkalmazza egy ország a devizagyengítést - azaz recessziós időszakokban gyengíti a devizáját, fellendülésben erősíti - nincs nagy baj, ám tudjuk, hogy - az anticiklikus fiskális politikához hasonlóan - a megszorító fázist nem szeretik alkalmazni a politikusok, gazdasági lassulástól és népszerűségvesztéstől tartva. Valahogy így van ez a forinttal is: recessziós helyzetben, bármilyen nehézségek esetén hagyjuk/segítjük gyengülni, de utána már nem akarjuk visszaerősíteni - fogalmazott blogján a közgazdász.

Amíg a lakosság és a vállalati szektor nem szokik ehhez nagyon hozzá, addig ez "elmegy," de ha elég soká zajlik, akkor beépül a várakozásokba, és a szereplők rájönnek, hogy az állandóan leértékelődő forint helyett érdemesebb megtakarítani és árakat meghatározni egy stabil devizában - nálunk ez logikusan az euró - írta Zsiday.

Kapcsolódó

A szakember szerint lassan kezd elindulni az a folyamat, amikor a forintgyengülés természetessé válik, beépült a várakozásokba, és mivel a hazai devizát egyre kevésbé gondolják értékőrzőnek, a megtakarítók kezdenek trendszerűen euróban gondolkodni. Ha továbbra is így haladunk, akkor idővel az összes megtakarítási és árazási döntés is egyre inkább euróban születik meg Magyarországon, a forint marginalizálódik, emiatt viszont a monetáris politika lehetőségei beszűkülnek, hiszen a forint árfolyama és kamata egyre kevesebbek számára lesz "érdekes".

Nem biztos, hogy ez hosszú távon negatív folyamat, de a forint megtartásának és az euró be nem vezetésének éppen az az értelme, hogy önálló monetáris politikát tudunk folytatni. Ha a következő években is a forint "burkolt csúszó leértékelését" folytatjuk, akkor ezt a fegyvert elveszítjük, és az euró bevezeti önmagát - véli a befektetési szakember. Ha tehát a magyar kormány és az MNB meg akarja tartani a forintot és az önálló monetáris politikát, akkor fel kell hagyni a forint gyengítésével, különben - akár akarják, akár nem - a magyar gazdaság magától fog átállni euróra - olvasható a blogon.