− A GKI által készített üzleti felmérések alapján hogyan ítélik meg a vállalatok a jövő évet?
− Lényegében tíz hónapja a bizalmi index legjobb esetben stagnál, a trendje egyértelműen csökkenő. Az index két részből tevődik össze: az üzleti szféra bizalmi indexéből, valamint a fogyasztói bizalmi indexből. A bizalom az iparnál a legpozitívabb, az építőiparnál a legrosszabb, a kereskedelemnél és a szolgáltatásnál a kettő között helyezkedik el. Ez megegyezik azzal, amit a termelési adatok mutatnak. A Széll Kálmán terv bejelentése volt az a "pillanat", amelytől kezdve határozottan és egyértelműen romlanak a magyar gazdaság helyzetével, valamint a saját helyzettel kapcsolatos várakozások. A kormány eddigi 18 hónapja alatt ugyanis egyedül ekkor mondták ki világosan, hogy mi következik a komoly reformokat és kiigazításokat tartalmazó programból. Ez megijesztette a vállalkozásokat, mivel világossá tette, hogy egy borús időszak következik. A fogyasztói index ugyanakkor már hosszabb ideje folyamatosan esik, csak egy-egy megtorpanás van benne. Nagyon alacsony szinten van mindkettő, ám a 2009−2010-es mélypontot nem érik el.

− Mennyire gondolják a vállalatok, hogy a kilátásaikon jövőre tudnak javítani? A kkv-k esetében még a forgóeszközhitelek is gyakran veszélybe kerülnek.
− Mind a saját, mind az MNB felmérései alapján a nagy és a kis cégek egyaránt jelentősen visszavettek a hitelfelvételi szándékaikból. A kkv-k lényegében nem jutnak hitelhez. Van ugyan pár kivételnek számító "jó adós", de nem sok, a kkv-k darabszámához képest töredék az arányuk. A komoly hitelképességgel rendelkező, a nemzetközi piacokra termelő cégek akarnak is hitelt felvenni, a többiek viszont nem mernek. A gazdaság nagy része mélyrepülésben megy lefelé. A belföldi fogyasztói és beruházói kereslet folyamatosan csökken, ez az üzleti szféra szempontjából egy hitel nélküli állapotot jelent, hiszen a stagnáló keresletet nagyjából a meglévő kapacitásokkal is ki lehet elégíteni. Lényegében csak pár autógyártó és néhány más nagy projekt beszállítóinak kell ma itthonról beruházási hitel.

A vállalati szektorban a kkv-knál a forgóeszköz-hitelezésre lenne nagy igény. Magyarországon 2006 óta vagy stagnál vagy esik a gazdaság és megszorító költségvetési politika van érvényben. Ezt viszont a kkv-k nem bírják, ebbe "beledöglenek", kiszívja a likviditásukat. Minden tartalékukat, ami a cégben vagy a tulaj zsebében volt, jellemzően fölélték. És most mindenki azt látja, ahelyett, hogy végre picit felfelé menne a dolog, nem javulnak a kilátások.

− Ráadásul az MNB már stagnálást vár jövőre. Milyen kockázatokat lát 2012-ben?
− A GKI volt az a kutatóintézet, amely szeptemberben először állt elő azzal, hogy recessziót vár Magyarországon. Mínusz egy százalékot mondtunk akkor, decemberre ezt másfélre növeltük. Nagyok a bizonytalanságok, sohasem szeretném azt sugallni, hogy ez egy "betonprognózis" − a bizonytalansági sáv közepét mondjuk előrejelzésként. Az európai folyamatok már hosszabb ideje recessziós irányba mutatnak. Úgy látjuk azonban, hogy a magyar recesszióban mégis a hazai tényezők a döntők. A régióban a legtöbb ország növekedést ér el (Csehország lehet még kivétel).

A döntő probléma tehát belső, ráadásul nem is gazdasági természetű: elsősorban a jogbizonytalanságra és a kiszámíthatatlanságra vezethető vissza. Ezek miatt sem a külföldi, sem a hazai, sem a nagy, sem a kis cégek nem találnak fogódzót. Márpedig ennek hiányában nem ruháznak be, hanem takarékoskodnak.

A fogyasztói ágon az adójóváírás idei és jövő évi kivezetése és a végtörlesztés az, ami mínuszba viszi a fogyasztást. Jövőre széles körben 10-15 százalékos béremelés kellene ahhoz, hogy a negatív nettó reálbér elkerülhető legyen, ez pedig kizárt. Van ugyan egy állami kompenzációs rendszer, de az nagyon bonyolult, nehezen kihasználható. A közepes cégek valószínűleg igénybe tudják majd venni, de a kis cégek nem. Inkább eldugják a bért és trükkökkel élnek, mert az egyszerűbb és olcsóbb számukra. Így a fogyasztói kereslet az alacsony jövedelműek körében komolyan visszaesik. A másik oldalon, a magas vagy közepes jövedelműeknél pedig a végtörlesztésben érintettek likviditása tűnik el. Összességében a szegényebbek jövedelemhiánya és a gazdagabbak vagyonvesztése 2,5 százalékos fogyasztáscsökkenéshez vezethet jövőre.

− Mindenki abban bízik 2008-tól kezdve, hogy Magyarország pár éven belül mégiscsak a válság nyertese lesz. Mi lenne az a gazdaságpolitikai váltás, ami feltétlen szükséges lenne ahhoz, hogy 2013-ban is lehessen reménykedni?
− Ha a jelenlegi gazdaságpolitika folytatódik, Magyarország igazi vesztes lesz. Egyelőre zsákutcában van, azonnal meg kell fordulnia. Az első lépés mindenképpen a jogbiztonság és a kiszámíthatóság megteremtése. Azt kell csinálni, amit mondunk, és azt kell mondani, amit csinálunk. A másik fontos pont, hogy véget kell vetni a jogi trükkök alkalmazásának. Ezek ugyanis durván sértik a társadalom és az üzleti szféra különböző csoportjainak érdekeit. A lakossággal kapcsolatban a magánnyugdíjpénztárak kétszeres eltaposására gondolok, az üzleti szféránál a folyamatosan bevezetett új adókra és egyéb terhekre. A bankokkal való hiteles kiegyezés nélkül nem lesz EU/IMF-megállapodás. Ehhez nem kell politikai változás, de a kormány mandátumának változnia kell. A jelenlegi mandátummal ugyanis belezuhanunk a szakadékba.