Szívesen büszkélkedik a kormány azzal, hogy 2010 és 2017 között 28 százalékkal nőttek a bruttó reálkeresetek és 46 százalékkal a bruttó átlagkereset. Mellár Tamás szerint lehetne árnyalni a képet azzal, ha az átlagok helyett a keresetek mediánját hasonlítanánk össze, az valószínűleg kisebb növekedést mutatna. Ennél is fontosabb az, hogy a bruttó átlagkereseteket a KSH az öt főnél többet foglalkoztató vállalkozásoknál méri - írta a statisztikai hivatal egykori elnöke. (A cikk ajánlóját közzétette a hvg.hu.) Vagyis kimaradtak a mikro- és kisvállalkozások, ahol vélelmezhetően lassabb a bérek növekedése.

A valóságnak sokkal megfelelőbb képet tudunk felrajzolni akkor, ha a reálbérek meghatározásához egyfelől a nemzeti számlák (vagyis a forrásokat a felhasználásukkal összevető statisztikai rendszer) által rögzített bruttó béreket, másfelől pedig a ténylegesen ledolgozott munkaórákat használjuk. Ha ezekkel számolunk, akkor máris azt kapjuk: a ledolgozott munkaórák száma 12,4 százalékkal nőtt 2010-2017-ben, az egy munkaórára jutó kereset pedig 25,4 százalékkal bővült. Ez pedig, figyelembe véve a 14,5 százalékos inflációt, mindössze 9,6 százalékos reálkereset-növekedést eredményezett, szemben a KSH által kalkulált 28,2 százalékos bővüléssel - írta Mellár Tamás a lapban.

Kapcsolódó