A Napi Gazdaság pénteki számának cikke

Szombaton lesz egy éve, hogy a Matolcsy György vezette nemzetgazdasági tárca egyoldalas közleményben tudatta: "Az IMF szokásos éves gazdaságpolitikai konzultációjának keretében megkezdjük a tárgyalásokat egy új típusú együttműködésről." A gazdaságpolitikai irányváltás lehetőségére akkor mindenki felkapta a fejét. Már a bejelentés napján megjelent olyan elemzői vélemény, miszerint a szabadságharcos Orbán-kormány valószínűleg a török útra akar lépni, azaz nem gondolja komolyan a megállapodást, hanem pusztán az egyeztetések lebegtetésével szeretné olyan mértékben befolyásolni a piacot, hogy onnan folyamatosan finanszírozható maradjon a magyar gazdaság − eközben pedig a kamatszint nem érdekes. A lényeg: az IMF regulái nélkül szabadon alakítható a magyar tündérmese.

Aztán teltek-múltak a hónapok. Mindig történt valami, amivel a piacok "elszöszölhettek" és írhatták a magyar sztori újabb fordulatait. Az IMF-hez fordulásról − pontosabban a visszatérésről − még a közvéleményt is előbb tájékoztatták, mint a washingtoni szervezetet, de utána az első hetekben a kormány különböző tisztségviselői még az év végi, majd a 2012. januári megállapodás esélyeiről beszéltek. Budapest − szándékai komolyságát hangsúlyozandó − 2011. december 15-én Fellegi Tamást, a fejlesztési tárca volt vezetőjét az IMF-tárgyalásokért felelős tárca nélküli miniszterré nevezte ki. Fellegi szorgalmasan tárgyalt és utazott Washingtonba és Brüsszelbe, ám a hitelmegállapodás ügyében kevés előrelépés történt. Majd 2012. március 8-án az MKIK gazdasági évnyitóján következett Orbán Viktor elhíresült kijelentése: két hónapja ott ülök a tárgyalóasztalnál, csak nem jönnek. Orbán azt is hozzátette: szamárság, hogy nem is akarunk megállapodni.

Még 2011 végén gyorsan kiderült, hogy uniós tagként Magyarországnak az EU−IMF párossal kell egyszerre tárgyalnia és a hitelről megegyeznie. Idén az év első hónapjaiban a révbe érés fő akadálya az Európai Bizottság (EB) volt, ám Brüsszel − főleg a jegybanktörvényről folytatott éles vita után − április 25-én szabad utat adott a hiteltárgyalások megkezdéséhez, úgy értékelve a helyzetet, hogy "Magyarország megfelelő intézkedéseket tett és kötelezettségeket vállalt ahhoz, hogy megindulhassanak a tárgyalások az elővigyázatossági fizetésimérleg-támogatás ügyében". A gyorsítást azonban személyi változások is akadályozták: Christoph Rosenberget Tanosz Arvanitisz váltotta az IMF magyar misszióvezetői posztján április 30-tól, Fellegit pedig június 1-jétől Varga Mihály váltotta a főtárgyalói poszton.

A nyáron végre volt valami hiteltárgyalás-féle is: az IMF−EB páros képviselői Budapesten jártak július 17−26. között és szakértői egyeztetéseket tartottak, valamint az MNB és a kormány vezetőivel is találkoztak. Ezt követően azonban elmaradt a valódi folytatás. Bár a felek többször levelet is váltottak, Budapest továbbra is adós a saját elképzelései részletes kifejtésével. Sokatmondóak Gerry Rice, a IMF külkapcsolatokért felelős igazgatójának november elsejei szavai, miszerint az előrelépéshez és a következő tárgyalási időpont kitűzéséhez az kellene, hogy az Orbán-kormány világosan jelezze: az IMF-et és az EB-t partnernek tekinti a reformkiigazítási folyamat tervezésében. A helyzeten az sem változtatott, hogy Brüsszel november 7-i országjelentésében részben rábólintott a magyar irányra, újabb hatékony lépéseket sürgetve a deficit csökkentésére. Budapestnek hamarosan lépnie kell, különben marad a teljes piaci kiszolgáltatottság.

Kép: Napi grafikonok