A program a bankokat alkalmazkodásra ösztönözte, amelynek eredményeképp a pénzforgalom lebonyolítására rendelkezésre álló zárolt értékpapír-állományon belül minden korábbi szintet meghaladóan nőtt az állampapír-állomány, ami stabilabb és kiszámíthatóbb likviditási helyzetet eredményezett - derül ki az Önfinanszírozási program első két évének tapasztalatairól szóló tanulmánykötetből, amelynek szerkesztője Hoffmann Mihály és Kolozsi Pál Péter volt.

  • Az első elemzés az Önfinanszírozási program koncepcióját és hatásmechanizmusát írja le. A program végső célja a magyar gazdaság külső sérülékenységének mérséklése. Ennek eléréséhez az MNB a jegybanki eszköztár átalakításával arra ösztönözte a bankokat, hogy fölös likviditásukat a likvid értékpapírpiacokon fektessék be, ami a hazai sajátosságok miatt elsősorban az állampapír-piaci kereslet megemelkedését jelentette. A tanulmány bemutatja az Önfinanszírozási program meghirdetésének motivációját, a program intézkedéseit és hatásmechanizmusát, külön kitérve arra, hogy a program nem központilag előírt lépések sorozata, hanem az MNB, az ÁKK Zrt. és a bankok közötti kooperáció eredménye.
  • A második tanulmány az Önfinanszírozási program makrogazdasági eredményeit mutatja be, különös tekintettel az adósságszerkezet egészségesebbé válására és a külső sérülékenység csökkenésére. A program 2016 nyarára jelentős mértékben emelte a bankok állampapír-piaci keresletét, így két év alatt megduplázódott a banki tulajdonban levő állampapír-állomány. A program révén több mint 9 milliárd euró értékben fizetett vissza forintból devizaadósságot a magyar állam, ennek megfelelő mértékben szűkült az MNB mérlege, 50 százalékról 30 százalék alá csökkent az államadósság devizaaránya, valamint mérséklődött a bruttó külső adósság. Emellett 2016 közepére újra a belföldi szereplők biztosítják az államadósság finanszírozásának nagyobbik részét, ami a korábbiakhoz képest egy egészségesebb adósságszerkezet felé való elmozdulásnak számít.
  • A harmadik tanulmány az Önfinanszírozási program monetáris kondíciókra és a monetáris transzmisszió egyes csatornáira gyakorolt hatását vizsgálja meg. Az MNB 2012 nyarán kamatcsökkentési ciklusba kezdett, melyet azóta két újabb ciklus követett, így 2016 júniusára 610 bázisponttal, 0,9 százalékra csökkent a jegybanki alapkamat. Az elemzés következtetése szerint a jegybanki eszköztár átalakításai csak a banki alkalmazkodás egyes fázisaiban okoztak átmeneti romlást a monetáris transzmisszióban, 2016 közepére a transzmisszió elérte az eszköztár-átalakítások előtti szintet, miközben az Önfinanszírozási program elérte kitűzött céljait.
  • A negyedik tanulmány a program hazai pénzügyi infrastruktúrákra kifejtett hatását elemzi. Az MNB irányadó eszközének 2014. augusztusi változtatásával (az MNB-kötvény betétesítése) a pénzforgalmi likviditás jelentős része kikerült az elfogadható jegybankképes fedezetek köréből, a választható tartalékráta eltörlése pedig számos bank számára csökkentette a pénzforgalom lebonyolítására szolgáló számlaegyenleget. A jegybanki lépésekhez való banki alkalmazkodás eredményeként azonban a pénzforgalom számára rendelkezésre álló likviditás már 2015 végére újból elérte a 2014 augusztusát megelőző szintet, így a szereplők által is biztonságosnak tartott likvid állomány ismét stabilizálódott. Az elemzés részletesen bemutatja, hogy milyen módon alkalmazkodtak a fizetési rendszer szereplői az Önfinanszírozási program egyes lépéseihez, és hogy az egyes fontosabb pénzforgalmi likviditási mutatószámok hogyan alakultak az intézkedéssorozat következtében.