A közfoglalkoztatás nem nevezhető szokványos foglalkoztatási formának: az állam szervezi, az oda bevontak legtöbbször tartósan munkanélküliek, akik az elsődleges munkaerőpiacon képzettségüknél, szociális hátterüknél, teljesítőképességüknél fogva nehezen képesek elhelyezkedni, az elvégzendő munka jellege pedig gyakran olyan, amelyre piaci alapon nehéz megoldást találni - már csak azért is, mert az e feladatok ellátására fordítható költségvetési források általában behatároltak - állapította meg egy képviselői kérdésre (Varga László, MSZP) adott válaszában Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter.

Álláspontja szerint a közfoglalkoztatási bérnek a szociális ellátórendszerekben megszerezhető, segély jellegű jövedelem és a nyílt munkaerőpiacon történő elhelyezkedéssel elérhető bér között hídszerepet kell betöltenie.

A közfoglalkoztatás keretében ugyanis olyan embereket juttatunk munkához, akik ennek hiányában jövedelem nélkül maradnának vagy a szociális rendszer keretében részesülnének segély jellegű ellátásban. Nem szeretnénk azonban, hogy az emberek tartósan berendezkedjenek a közfoglalkoztatotti státuszra - szögezte le a miniszter. A jelenlegi foglalkoztatáspolitika egyik kiemelt prioritása ugyanis a munkára ösztönzés a versenyszférában, a közfoglalkoztatást pedig csak átmeneti eszköznek tekintjük. Emiatt szükséges, hogy a segélynél legyen több a közfoglalkoztatás bére, annál pedig a piaci bér, így a minimálbér is.