A környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagok olyan mérgező tulajdonságokkal rendelkező vegyi anyagok, amelyek hosszú ideig megmaradnak a környezetben, felhalmozódnak az élelmiszerláncokban, és károsíthatják az emberi egészséget és a környezetet - idézi az MTI a tanács közleményét.

Noha ezeket az anyagokat általában már nem használják új termékekben, egyes hulladékká vált fogyasztási cikkekben, például vízhatlan textíliákban, bútorokban, műanyagokban és elektronikus berendezésekben még mindig fellelhetők.

A rendelet egyebek mellett a vízálló textíliákban és tűzoltó habokban található perfluoroktánsavra (PFOA), sóira és rokon vegyületeire vonatkozik. A maximális határértéket a PFOA és sói esetében 1 mg/kg-ban, a PFOA-val rokon vegyületek esetében pedig 40 mg/kg-ban állapították meg.

Az elektromos és elektronikus berendezésekben, járművekben és bútorokban használt műanyagokban és textíliákban található égésgátló polibrómozott difenil-éterek (PBDE-k) esetében a megállapodás háromlépcsős megközelítést irányoz elő. A határértéket a rendelet hatálybalépésekor 500 mg/kg-ban állapítják meg. Három évvel a hatálybalépést követően 350 mg/kg-ra, majd 200 mg/kg-ra kell csökkenteni ezen anyagok jelenlétét.

A hexabróm-ciklododekán (HBCDD) nevű égésgátló anyagra - amely egyes műanyag- és textilhulladékokban, különösen az épületek bontásából származó polisztirol szigetelésben található - vonatkozóan a rendelet hatálybalépésekor 500 mg/kg-os határérték-csökkentésről határoz, majd 5 év elteltével az értéket 200 mg/kg-ra csökkenti.

A textíliákban, tapadásmentes edényekben és tűzoltó habokban található perfluor-hexexán-szulfonsavra (PFHxS), valamint sóira vonatkozóan a rendelet a határértéket 1 mg/kg-ban, a PFHxS-hez kapcsolódó vegyületek esetében pedig 40 mg/kg-ban állapítja meg.

A rendelet a kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba, és a kihirdetését követő hat hónap elteltével kell alkalmazni.