A magyar átlagfizetések - a bruttók és nettók egyaránt - emelkedtek az utóbbi években, ám régiós összevetésben - az euróra átszámolt összegeket - nézve még mindig le vagyunk maradva - derül ki Németh Dávid, a K&H Bank vezető elemzőjének legfrissebb összeállításából. Az osztrák nettó bérek a legmagasabbak, a második Szlovénia, majd Lengyelország következik a ranglistán, de Csehország és Szlovákia is megelőzi Magyarországot.

A gyenge magyar helyezés azzal is magyarázható, hogy az egyedülállók - azaz az egy keresettel rendelkezők - esetében az élőmunkát terhelő adókat tekintve nemzetközi összevetésben az élbolyba tartozik Magyarország. A tavalyi OECD-adatok alapján Ausztriához hasonlóan közel 50 százalékos az elvonás mértéke. Ezzel szemben Szlovákiában, Szlovéniában és Csehországban alig több mint 40 százalék ez a mutató, Lengyelországban pedig közel 35 százalék. Ha a kétgyermekes családoknál figyelembe vesszük a gyermekek után járó kedvezményt, akkor sem jobb a helyzet: csak Ausztriában magasabb az elvonás a magyarnál. A lengyeleknél, a szlovéneknél, a cseheknél és a szlováknál kedvezőbb a mutató.

Kapcsolódó

Németh szerint ezekből az adatokból az is látszik, hogy Magyarország munkaerővonzó képessége gyenge a többiekhez képest. Másik oldalról megvizsgálva ez a bérhelyzet fontos szerepet játszik az idén egyre súlyosbodó munkaerőhiányban. Az adatok azt is mutatják, hogy még bőven van tér a bérek emelkedésére - véli az elemző.

Ugyanakkor a termelékenységre és a bérekre együttesen kell figyelni a jövőben, ha ugyanis a fizetések nagyobb mértékben nőnek, mint a termelékenység, akkor ez rontaná Magyarország versenyképességét.