A Napi Gazdaság keddi számának cikke

Az akkori javaslat szerint a munkáltató nemcsak úgy támogathatja a munkavállalókat, hogy a pénztárakba tagdíjat fizet számukra, hanem úgy is, hogy külön forrást képezve lehetőséget biztosít bizonyos nem pénzbeni támogatásokra. Ezt a szabályt azonban eddig a gyakorlatban megvalósíthatatlanná tette, hogy az erre a célra befizetett összeget nem lehetett dedikáltan nyilvántartani. A szabályozás szerint a befizetett tagdíj a tagok számlájára kerül, s máshová nem. Ezt a problémát oldja fel egy a parlament előtt lévő módosító. A javaslat lehetővé teszi egy külön jogcím alkalmazását is, vagyis a munkaadó eldöntheti, hogy az általa utalt összeg a tagok egyéni számlájára kerüljön-e vagy a célzott szolgáltatásra elkülönített közös számlára.

Utóbbi után a munkaadó minden alkalmazott után a minimálbér összegéig a béren kívüli juttatások szerint, fölötte az egyes juttatások szerint fizet adót. Vagyis a munkaadónak nem kerül többe ez a fajta juttatás, mint ha az egyéni számlára utalna − sőt, az egyéni tagdíjak a minimálbér húsz vagy harminc százalékáig adóznak kisebb kulccsal. A javaslat szerint a közös számlán lévő összeg sosem kerülhet a tagok egyéni számlájára, még akkor sem, ha az adott szolgáltatás kifizetését követően marad valamennyi pénz.

Több lehetőség

A gyakorlatban ez a juttatás számos lehetőséget rejthet magában: egy fuvarozócég például képezhet alapot arra, hogy az alkalmazottakat időnkét speciális gerincszűrésre küldhesse vagy az informatikai vállalkozás szemvizsgálatra küldheti alkalmazottait, a felelős brókercég pedig a brókerek stressztűrő képességét ellenőrizheti. A jogszabály szerint az adott szolgáltatásokról a pénztár és a munkaadó állapodik meg − erre nézve semmilyen példálózó felsorolást nem tartalmaz a jogszabály −, vagyis csak a tárgyaláson múlik, mit tudnak kialkudni, nyilván a pénztár nyújtotta egyéb szolgáltatások azért mérvadóak.

Az egyértelmű, hogy az egészségpénztárak könnyedén képezhetnek ilyen célzott szolgáltatási kört, hiszen az adott iparág, szektor számára releváns és fontos szűrések, kezelések, gyógyszerek, készítmények könnyen meghatározhatók. Talán még az önsegélyező pénztárak is meg tudnak határozni valamilyen célzott szolgáltatást, például a gyerekes vagy épp gyerekvállalás előtt álló munkavállalókat segítendő. Itt már kreatívabbnak kell lenni, s valószínűleg csak a felelős vállalatok gondolkodnak el a lehetőségeken.

Nyugdíjpénztárak hátrányban?

Az viszont már kérdéses, tudnak-e ezzel bármit is kezdeni a nyugdíjpénztárak. Míg az előző kettőnél viszonylag gyorsan fel lehet használni a juttatást − az egészségpénztáraknál a tagdíjbevétel nyolcvan százalékát el is költik a tagok adott évben −, az önkéntes nyugdíjpénztárak hosszú távra terveznek. Vagyis egy fiatal, de még egy középkorú munkavállaló számára sem túl vonzó ajánlat, hogy a munkaadó célzott szolgáltatásként egy legalább tízéves ügyletet ajánl.

Persze a jövőben elképzelhetők termékek, amelyek mégis ki tudják használni az előnyöket. Ilyen lehet, ha a célzott támogatás például kizárólag 55 év felettiek számára nyújt lehetőséget. A munkaadó felajánlhatja, hogy ha tőle megy nyugdíjba az alkalmazott − nyilván akit nem akar elveszíteni idő előtt −, extra juttatást is kaphat. De elképzelhető olyan megállapodás is − bár vélhetően kevés munkáltatót indít majd meg −, amely az alkalmazottat öngondoskodásra motiválja: vagyis ha a pénztári befizetéseket megtartja tíz éven túl is, akkor a munkaadó ezt extra juttatással honorálja.

Ezek a megoldások ugyanakkor nagyon összetettek, így nem várható, hogy azonnal tömegeket fognak vonzani − a hosszú távú gondolkodás egyébként sem jellemző a mai munkavállalókra. A hosszú időszak miatt mind a munkaadónak, mind a munkavállalónak komoly biztosítékok kellenek, s mindkét felet motiválni is kell a szolgáltatással.