A dohányszünet munkajogi szempontból munkaközi szünetnek minősíthető, amelyből napi több mint hat óra munkaidő esetén 20 perc, míg napi több mint kilenc óra munkaidő esetén 45 perc illeti meg a munkavállalót. A munkaközi szünetet a munkavégzés megszakításával, akár napi több részletben kell kiadni a munkavállalónak. Az, hogy a munkavállaló mivel tölti a munkaközi szünetet (ebéd, dohányzás) a munkavállaló döntésén múlik - írta a portál.

Számos munkahelyen azonban nincs szabályozva a kérdés és a dohányos munkatársak a munkaközi szüneten túl, munkaidőben járnak ki dohányozni. Emiatt munkáltatói szempontból mindenképpen foglalkozni kell a kérdéssel és még a munkaviszony kezdetén érdemes lefektetni a dohányzás kereteit - állapította meg Weidinger Péter, a Bán és Karika Ügyvédi Társulás szakértője.

Kapcsolódó

A szakértő szerint mivel a dohányszünetek alatt a munkavállaló nem végez munkát, fontos a dohányszünetek hosszát és maximális napi számát is rögzíteni, hogy elkerülhetők legyenek a dohányzásból adódó későbbi konfliktusok.

A dohányzás kérdésének szabályozása jelentős kérdés - különösen, ha a munkavállaló láncdohányos - azonban nem olyan horderejű problémáról van szó, amelyet a munkaszerződésben kellene szabályozni.

A Munka törvénykönyve írásbeli tájékoztatási kötelezettséget ír elő a munkáltató részére a munkahelyi főbb tudnivalókról. Ebben a munkáltatói tájékoztatóban érdemes lefektetni a dohányzás szabályait és kijelölni a dohányszünetek kereteit - véli Weidinger Péter. Emellett más dokumentumban (házirend, munkahelyi szabályzat) is lehet szabályozni a dohányzás kérdését, azonban fontos, hogy a munkaviszony kezdetétől tisztában legyen vele a munkavállaló, hogy mikor és hol dohányozhat. Szabályozás hiányában a dohányzó kollégáknak nem jár több szünet, mint a nemdohányzó munkavállalóknak. Azt is tudni kell, hogy a dohányosok szankcionálása nem járható út, és kifejezetten jogellenes lépés lenne a munkáltató részéről.