A felperes bank - hasonlóan a többi pénzintézethez - keresetében kérte az eljárás felfüggesztését, illetve azt, hogy a bíróság forduljon az Alkotmánybírósághoz (Ab) és kezdeményezzen előzetes döntéshozatali eljárást az Európai Bíróságnál. Ezt azzal indokolta, hogy a vonatkozó törvény elfogadásának módja sérti az összhangot az alaptörvénnyel és a nemzetközi joggal, többek között azért, mert a jogalkotó nem konzultált az Európai Központi Bankkal.

Ezt a törvényszék elutasította, ahogy a többi hasonló felperesi kérelem esetében is.

Az alperes magyar állam jogi képviselője a tárgyalás során kifejtette: nem tekinthetők tisztességesnek és így érvényesnek a szerződési feltételek, mivel nem felelnek meg a törvényben felsorolt elveknek. Kiemelte itt többek között a felmondhatóság, az egyértelmű megfogalmazás és az átláthatóság elvét.

A bank jogi képviselője hivatkozott arra, hogy a törvényben meghatározott hét alapelv nincs részletesen kimunkálva, így lehetetlen bizonyítási feladat elé állítja a pénzintézeteket. Véleménye szerint a bírói függetlenség súlyosan sérül azzal, hogy az ügyben eljáró bírót a törvény megakadályozza abban, hogy a magyar jogrendszer más szabályait alkalmazza.

A jogi képviselő szerint a bank által alkalmazott kamatszámítási képlet megfelel az egyértelmű és érthető megfogalmazás elvének, mivel alapvető matematikai számítások vannak csak benne, amelyeket szövegesen is meghatároztak. A szakmai fogalmak használata önmagában nem tisztességtelen.

Az alperes magyar állam jogi képviselője a kamatváltozásokkal kapcsolatban kifejtette, hogy az átlagos fogyasztó nem látja előre a kamatok változását, nem tudja felmérni annak következményeit, mértékét. Hozzátette: a kereseti kérelem szerint a kamat szintje 2010. február 28-a után változott csak külső, objektív, a bank által nem befolyásolható módon változó piaci referenciakamathoz kötötten. A bank képviselője szerinte ezzel elismeri, hogy a bank csak 2010. február 28-a után került olyan helyzetbe, hogy az alapkamatát külső, objektív referenciakamathoz kösse.