A bíróság egyben elutasította a felperes pénzintézet kérelmét arra, hogy a törvényszék kezdeményezzen az Európai Bíróságnál előzetes döntéshozatali eljárást az ügyben.

Az ítélet szóbeli indoklásában a bíró kiemelte: nem fogadható el a felperes bank érvelése, miszerint a bíróságnak figyelembe kell vennie a vizsgált üzletszabályzatok hatályba lépésekor hatályos jogszabályok, kiemelten a Ptk. és a Hpt. rendelkezéseit, mivel a törvény rögzítette, hogy a bíróság jelen eljárásban kizárólag a 2014-es XXXVIII. törvényt alkalmazhatja, megkötve ezzel az ügyben eljáró bíróság kezét, korlátozva vizsgálati lehetőségeit.

Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság a törvény alaptörvény-ellenességét nem állapította meg a bíróság az általános szerződési feltételek esetében kizárólag azt vizsgálhatta, hogy a per tárgyává tett rendelkezések megfelelnek-e a tisztességesség elvének.

Az előzetes döntéshozatali eljárással kapcsolatban az eljáró bíró felhívta a figyelmet, hogy csak akkor kell az Európai Bírósághoz fordulni, ha a bíróság az utolsó fórum, illetve amennyiben a per eldöntése szempontjából szükséges a közösségi norma értelmezése.

A bíróság osztja a felperesek által hivatkozottak egy részét, miszerint a jelen perben alkalmazandó törvény 11. paragrafusa ellentétesnek látszik a Ptk. egyes rendelkezéseivel, valamint az uniós joggal is, azonban a vizsgált (2004. május és 2010. november közötti) időszakban nem voltak olyan normák, és a felperesek által alkalmazott szerződéses feltételek, amelyekre az irányelv utal, így nem szükséges értelmezni a nemzeti jog szembenállását az irányelvvel, ez az ítélethozatalt nem befolyásolja.

A háromtagú bírói tanács az elsőrendű felperes OTP Bank Nyrt.-t 635 ezer forint perköltség megfizetésére kötelezte. A másodrendű felperes OTP Jelzálogbank Zrt.-nek 317 ezer forint perköltséget kell megfizetnie.