Magarország elvesztegette az elmúlt évtizedet - vélekedett Rik Scheerlinck, a K&H Bank vezérigazgatója a pénzintézet mai sajtótájékoztatóján. A gazdasági növekedés 2005 óta komoly mértékben lemaradt a visegrádi országokétól - 2006-07-ben a 2,7 százalékos növekedés csak az uniós átlagot tudta elérni a GDP-növekedés. Szlovákiában 8,5, Csehországban 6,6 és a Lengyelországban 5,5 százalékos volt a növekedés ugyanezen időszak alatt. A fő ok a belföldi kereslet hiánya volt, amiért elsősorban a rossz strukturájú munkaerőpiac okolható. A munkanélküliség ugyanis nem kirívóan magas a visegrádi országokhoz képest, ám a foglalkoztatottság szintje minden tekintetben alulmúlja a velünk versenyző országokat. Bár az elmúlt két évben az adóelvonás némileg csökkent, még mindig rendkívül komoly mértéket ér el - a környező országokhoz képest továbbra is komoly a lemaradásunk. A problémát tetézi, hogy az alacsony jövedelműek épp ellenkező hatást: jövedelem-elvonást tapasztaltak az elmúlt években.

Ennél komolyabb gond, hogy a magánszektor befektetései immár csak a GDP 12 százalékára rúgnak, ami elsősorban a kiszámíthatatlan gazdaság helyzetnek tudható be. Miközben a régóban javul a munka termelékenysége, az elmaradó befektetések miatt hazánkban ez az érték is csökkenést mutat. A fentiek okán az ország elvesztette vonzását - a közvetlen külföldi befektetések lényegében leálltak, mözben az említett 3 régiós országban a GDP 2 százalékára rúg ez az érték.

A fentiek miatt nagyon komoly kihívások elé néz az ország. A munkanélküliség egyre inkább strukturális, a beruházások visszaesése kihat a tőkeállomány mennyiségére és minőségére.

Még mindig a deviza

A bankokkal kapcsolatban Rik Scheerlinck szerint jól látható, hogy a hazai hitelállomány növekedése nem volt túlzott a 2000-es évek elején, s ugyanez igaz az adósságnövekedés terén is. Ami miatt Magyarország mégis jobban kitett volt az elmúlt éveknek, az a megtakarítások rendkívül alacsony szintje volt. Hazai megtakarítások nélkül a hitelbővülést a bankoknak külföldről kellett finanszírozniuk, ennek volt köszönhető az elszállt hitel/betét arány. A K&H vezérigazgatója szerint mintegy két év kell még ahhoz, hogy a hazai hitel/betét mutató 100 százalék közelébe csökkenjen.

Külön problémát jelent, hogy a magyar lakosság és a vállalatok sokkal komolyabb arányban adósodtak el devizában - e tekintetben ugyanakkor nem látható összefüggés a hazai cégek exporttevékenysége és a devizaadósság miatt. Csehország a magyar gazdasághoz hasonlóan exportvezérelt, ott mégsem devizában adósodtak el a cégek. A végtörlesztésnek köszönhetően az elmúlt évben komolyan csökkent a hazai lakosság devizaadóssága.

Míg Szlovákiában egyértelműen ingatlanbuborék alakult ki a piacon, Magyarországon a lakásárak nem szálltak el a felfutás idején sem, így komoly a remény, hogy a viszonylag egészséges ingatlanpiac hozzásegíthet a későbbiek a lakáshitelezés problémáinak megoldásához. Scheerlick szerint ugyan a nem teljesítő hitelek terén a legkomolyabb ok az adós munkahelyének elvesztése, de az elszállt árfolyamok is komolyan hozzájárultak ahhoz, hogy a nem teljesítő hitelek 15 százalék körüli aránya háromszorosa a többi visegrádi országokénak.

Tovább apadhat a hitelállomány

Nem igaz az az állítás, hogy a hazai bankrendszer túlzottan nyereséges volt - hívta fel a figyelmet a bankvezető. Az eszközarányos nyereség a legjobb években 2005-2006-ban sem haladta meg a 2 százalékot, azóta pedig folyamatosan a régiós versenyországok nyereségességét messze alulmúlja a magyar bankok teljesítménye. Ennek ellenére folyamatos a külföldi bankok tőkejuttatása az ország bankjaiba - 2011-12-ben 600 milliárd forintot meghaladó volt a tőkeemelés.

Az elkövetkező évek banki kihívásainál látni kell, hogy a szigorúbb szabályozás, a nagyobb tőkeköltség miatt a banki hiteállományok növekedése nagyon nehéz lesz, sőt a szakember a hitelállományok további leépülésétől tart.

Huszár Róbert, a bank vállalati üzletág-vezetője szerint komoly probléma, hogy hazánk az egyetlen régiós ország, ahol a vállalati hitelállomány a gazdasági válság kitörése óta nem tud növekedést felmutatni - a vállalati hitelállomány a 2008-as közel 9000 milliárd forintról idén szeptemberre 7000 milliárd forintra olvadt. Az elkövetkező két évben az állományok csökkenése lassuló ütemben marad fenn. E tekintetben a kínálati oldalt a szigorodó feltételek, a bankok veszteségei nyomán megroppant tőkehelyzete, a likviditási nehézségek és a bizonytalan gazdasági kilátások szűkítik. A keresleti oldalon ugyanakkor jól látszik, hogy teljesen hiányzik a beruházási igény - a beruházási szint növekedése ma már az avultatási szint alatt áll stabilan. A bizonytalan gazdasági környezetben az emberek nem kockáztatnak, így viszont nagyon szűk piac marad finanszírozható - az exportra termelő nagy cégek és azok beszállítói azok, akik ma még kereslettel bírnak a piacon.

A vállalati hitel/betét mutató a válság előtt 220 százalékon állt - ez normális a vállalati területen. Idén nyárra az arány 165 százalékra szűkült, s jól látható, hogy a vállalati szektor inkább a megtakarítói oldalon aktív, ami szintén azt mutatja, hogy a bizalom hiánya miatt a cégek nem mernek fejlesztésekbe fogni, a pénzüket dolgoztatni. Ez pedig azt jelenti, hogy az egyébként tőkehiányos országban immár nem csak a külföldi befektetőket, hanem már a hazai cégeket is meg kell győzni arról, hogy érdemes beruházni. A bankoknak igenis érdeke finanszírozni a beruházásokat, s többségük jelenlegi tőkehelyzete - mesze magasabb mutatókkal bírnak, mint az elvárt - bőven ad lehetőséget a hitelvolumen-növekedésének.

A vállalati hitelállományok esetleges konszolidálásával kapcsolatban - amelyre a miniszterelnök pénteki rádiónyilatkozatában utalt - Huszár Róbert arra figyelemztetett, hogy - ellentétben a lakossági ügyfelekkel kötött kontraktusokkal - itt két gazdasági szereplő közötti polgárjogi szerződésekről van szó, így - érzékeltette - e területen általános sémát aligha lehet majd alkalmazni.