Egyelőre inkább a kérdések megfogalmazása, semmint a válaszok vannak napirenden − mondták lapunknak a tárgyalópartnerek képviselői. A nyitott kérdések közé tartozik, hogy milyen maximális futamidejű hitelek kihelyezésére kerülhetne sor az I. pillérben meghatározott gazdaságfejlesztési kölcsönök esetében. A merítés túl széles, hiszen a befogadható körbe az MNB szerint ugyanúgy beletartozhatnak (akár az) éven belüli forgóeszközhitelek, az uniós támogatások előfinanszírozását célzó 12−24 havi kölcsönök, mint a beruházási hitelek. Nagy kérdés, hogy a jegybank a 0 százalékon nyújtott refinanszírozási forrást tudná-e 10 évre vagy akár hosszabb időre is kölcsönözni a hitelintézeteknek. Ugyanígy komoly kérdés, hogy milyen szinten maximálják a kölcsön összegét. Ha elfogadjuk, hogy a 2 százalék körüli marzson a kereskedelmi bankok csak a nagyon jó bonitású ügyfeleket tudják befogadni a programba, jól érezhető, hogy a kör a nagyvállalatokra, multinacionális cégek beszállítóira vonatkozik. Az ő beruházásaik viszont nem "kicsik".

Ezzel kapcsolatban megfigyelők arra emlékeztetnek, hogy ezen ügyfélkör érdekérvényesítési képessége nagy, ők tehát viszonylag könnyen rá tudják bírni hitelező pénzintézetüket, hogy az olcsóbb, jegybanki kölcsönre konvertálják hitelüket − vagy ha nem megy, hát lesz konkurens, aki "kap" majd utánuk. Ez viszont ahhoz vezet, hogy az átlagos üzletági kamatmarzs csökken, s megerősödik a portfólióromlás, hiszen a rosszabb minősítésű ügyfelek magasabb kockázatát kevésbé tompítják a banki könyvekben a jobb cégeken beszedett marzsok.