A jogalkotó céljától eltérően alkalmazzák a csődvédelmet a "bajba" került vállalkozások − írta a Gazdaság.hu néhány elfogadott csődegyezségi ajánlat alapján. A hitelezők a vártnál is rosszabbul járnak, és olyan eset is van, amikor a cég gyakorlatilag fejlesztéshez von be új forrást a csődeljárással. Öt éven keresztül fizetett 20 százalék, a kamatok elengedése mellett a tőketörlesztés 60 százalékának megfizetése két éven keresztül - ilyen és ehhez hasonlóan rossz feltételek mellett születnek meg Magyarországon a csődegyezségek - írta a gazdasag.hu.

A növekvő számú eljárás mögött a jelek szerint a hitelezők engedékenysége vagy kiszolgáltatottsága húzódik meg. Csatlós Csilla, a követeléskezeléssel foglalkozó Direktinfó ügyvezető igazgatója szerint az esetek többségében súlyos gazdálkodási hibák, adminisztrációs hiányosságok és szervezeti problémák vezetnek a csődhöz, és ezek a gondok nem oldódnak meg attól, hogy a csődvédelmet kapott cég lenyeleti a hitelezőkkel a felhalmozódott adósság egy részét.

Nyugaton legalább 50 százalékos a megtérülés

Ilyen körülmények között nem érdektelen összevetni a csődegyezségek nyomán kialakuló magyarországi és nyugati visszafizetési arányokat. A megismert csődegyezségekben a nem biztosított hitelezők, jellemzően a beszállítók a kintlévőségük 10-20 százalékát kapják vissza 2-5 év alatt, míg a fejlett országokban ez az arány a szakirodalom szerint 50-80 százalék. "A különbség azzal magyarázható, hogy az eleve nem túl rózsás likviditási helyzetben levő beszállítók már futnak a pénzük után, hiten nemcsak szállítottak, de már rég megfizették az áfát is, amikor eléjük kerül a csődegyezségi ajánlat" - mondja Direktinfó ügyvezetője. "Ha ehhez hozzávesszük, hogy az utóbbi években a NAV, a dolgozók és Bankok kifizetése után a magyar felszámolási eljárásban szinte egy árva forint sem jutott a beszállítóknak, akkor az ő részükről érthető, hogy az "ez is jobb, mint a semmi" alapon elfogadják a lehetetlen feltételeket" - tette hozzá az igazgató.

Felvetődik azonban a kérdés, hogy miért fogadnak el a bankok, más biztosított - azaz elvileg fedezettel rendelkező - hitelezők, illetve az adóbehajtás eszközével felvértezett NAV is sokkal gyengébb feltételeket, mint a nyugati bankok és hatóságok. "A cégek több esetben a leértékelt ingatlanokat kínálják fel a bankoknak, amelyek azonban - az egyik hazai nagybank mára tanulságossá vált rossz példájából okulva - nem szeretnének nagy ingatlan portfoliókat felépíteni, mert nemcsak a megtérülése kérdéses, de jelentős fenntartási, üzemeltetési és egyéb költségeket is a bankra hárít, miközben nem oldja meg a problémát, hogy csökkentse a bank veszteségét" - mondta Csatlós Csilla.