Csepely Adrienn, a Népszabadság újságírója a nyitóbeszédében többek közt arról beszélt, hogy az elmúlt hetek legfájdalmasabb pillanatai azok voltak, amikor olyan hírek érkeztek, amelyekről írni szeretett volna, például Bob Dylan Nobel-díjáról. Az archívumuk lelövéséről azt mondta: "Megpróbálnak kitörölni minket a kollektív emlékezetből."

Azt is megjegyezte: ő 1984-ben született, bajosan lehet ráfogni, hogy kommunista kriptaszökevèny lenne, ő csak újságot akart írni. Nem adjuk fel - mondta búcsúzóul.

Az előadók között volt Pajor Tamás is, aki elmondta, hogy ő is dolgozott a Népszabadságnál egy rövid ideig, méghozzá a pincében iratokat tologatott.

A záróbeszédet Hargitai Miklós, a Népszabadság munkatársa azzal kezdte: jólesik nekik, hogy ennyi idő elteltével is ennyi embert érdekel, hogy mi van velük.

Arról beszélt, hogy kiveszőben lévő fajnak érzik magukat, mint a dinoszauruszok, mert igazi újságírói munkát mintegy 300-an végeznek ma Magyarországon. Fölidézte, hogy gazdasági okokkal indokolták a lap felfüggesztését, "de valójában valaki nagyon sok pénzt adott azért, hogy a Népszabadság fogja be a szemét és a száját lehetőleg örökre". Hozzátette: nyílt színi politikai korrupciós ügynek láttuk az első felvonását, a második pedig az lesz, "amikor megjelenik Pénztáros Lőrinc, és átveszi a boltot".

Hargitai azt mondta, ők nem forradalmárok, de ilyen körülmények közt a valódi újságírói munka már szabadságharcnak látszik. Kifogásolta, hogy két hete, mióta tart az ügy, egyetlen kollégáját sem kérdezte meg az állami média, miközben folyamatosan a kormány álláspontját mondják. Szerinte az ügy tanulsága, hogy az újságírók egymagukban gyöngék, de az olvasókkal a hátuk mögött erősek, még ez a kormány is fél tőlük. Azt kérte a jelenlévőktől, hogy maradjanak velük, mert amíg van olvasó, addig van Népszabadság is.

Az eseményt a Facebook-oldala szerint civilek és művészek kezdeményezték, a szervezésben a Kettős Mérce segített, és közreműködött a Népszabadság Zrt. Dolgozóinak Kulturális, Szociális és Segélyező Egyesülete.