Európában ekkorra már más jelei is voltak annak, hogy az USA jelzálogpiacáról kiinduló "subprime"-krízis átcsap a tengerentúlról: kisebb német és holland bankok számoltak be a "mérgezett", vagyis lényegében ismeretlen összetételű értékpapírcsomagokon elszenvedett veszteségeikről. A nehézsúlyú európai szereplő Paribas bejelentése után azonban az egynapos bankközi hitelkamat olyan magasra szökött fel, hogy az ECB közel 95 milliárd eurót pumpált tenderén a rendszerbe − csaknem 30 milliárddal többet, mint a WTC elleni támadás másnapján. (Lépett a Federal Reserve is, 24 milliárd dollárt adva hozzá az USA bankrendszerének tartalékához.) A likviditáshiányt az váltotta ki, hogy senki sem tudta, mekkora a baj és mely bankokat érinthet, mindenki kivárt; ez hamar finanszírozási problémákhoz vezethet a gazdaságban is − figyelmeztettek akkor az elemzők. Sokan ugyanakkor bírálták az ECB-t, mondván, a vészreakció azt sugallhatja, hogy még több csontváz készül kidőlni a szekrényekből.

Hogy mennyire így volt, az hamar kiderült − ez lett "a nap, amikor a világ megváltozott", ahogy azt a Northern Rock volt vezérigazgatója, Adam Applegarth megfogalmazta. A jelzálogügyletei miatt likviditási válságba került brit bankot 2007 szeptemberében már megostromolták az ügyfelek, majd két felvásárlási kísérlet kudarca után 2008 februárjában államosítani kellett. Októberben olyan nagy bankok kaptak mentőövet, mint a Royal Bank of Soctland vagy a Lloyds − néhány nappal azután, hogy összeomlott Izland három legnagyobb kereskedelmi bankja (bennük számos brit betéttel). A német kormány is bejelentette: átfogó tervet dolgoznak ki a német bankszektor megvédésére − erre a Hypo Real Estate jelzálog-hitelező megmentését szolgáló csomag összerakása után szánta rá magát.

Ekkor már gyors egymásutánban követték egymást a bankmentő akciók Európa-szerte: a Benelux országok például az ugyancsak betétesi rohamot elszenvedő Fortis pénzügyi csoport érdekében raktak össze közel 30 milliárd eurót (végül ez se óvta meg attól, hogy 2010-ben szétessen). Az ír kormány pedig közölte: garanciát vállal az ország hat nagy pénzintézetének adósságaira. Ez végzetesnek bizonyult, mert a büdzsére akkora terhet rakott, hogy Dublinnak végül mentő csomagért kellett folyamodnia − tankönyvbe illően példázva, hogyan lép a pénzügyi válság egy újabb lépcsőfokra, a szuverén adósságválságok magaslatára.