Argentínában a hét végén beiktatott Adolfo Rodriguez Saá ideiglenes államfő bejelentette, hogy országa felfüggeszti 132 milliárd dollárnyi szuverén adósságának törlesztését. Az elmúlt években sikeres perónista tartományi kormányzóként működő Saá közölte, hogy a likviditási válság átmeneti kezelését nem a pesó leértékelésével vagy a dollarizációval, hanem egy új fizetőeszköz bevezetésével kívánja kezelni. A törvényhozás 2002. március 3-ára írta ki az elnökválasztást. Saá a közel négy éve tartó recesszió leküzdése és a 18 százalékot meghaladó munkanélküliségi ráta csökkentése érdekében ambiciózus munkahelyteremtő programot hirdetett, amely egy héten belül már 100 ezer, hosszabb távon pedig közel egymillió álláskeresőnek biztosíthat megélhetést. A kincstár a munkahelyteremtő és a szociális programokat a fizetési moratórium alatt befolyó bevételeiből kívánja finanszírozni. A kormány első takarékossági intézkedései között a közalkalmazotti szféra fizetési plafonját az államfőnek járó havi 3 ezer dollárban rögzítette; emellett többek között döntöttek a közintézmények személygépkocsi-flottájának eladásáról. A gazdasági tárca vezetésére Domingo Cavallo utódjaként - a mindössze három miniszterrel működő ideiglenes kabineten kívül, kincstárügyi, pénzügyi és adóügyi államtitkári beosztással - Rodolfo Frigeri 49 éves perónista közgazdász kapott megbízást, akit a megfigyelők többsége alkalmasnak vél az átmeneti időszak pénzügyeinek, többek között az új fizetőeszköz, az argentino bevezetésének levezénylésére. Frigeri szerdán bejelentette, hogy előkészítette a pesót egy az egyben a dollárhoz rögzítő árfolyamkurzus „rendezett feladását” és az új - vélhetően a pesót felváltó - fizetőeszköz előállítását. Az argentino hivatalosan januárban kerül forgalomba, bár a nyomdai kapacitással egyelőre gondok vannak. Szakértők azonban attól tartanak, hogy a kormány a korlátlan bankóprés eszközéhez nyúl és ezzel az új pénz elértéktelenedik. A befektetőket is hasonló aggodalmak gyötrik, azaz úgy vélik, az új fizetőeszközzel a kormány csak bizonyos időt tud nyerni, ám a később elkerülhetetlennek vélt leértékelés következtében a dollárban eladósodott cégek ezrei mennek majd csődbe, óhatatlanul beindítva - az 1991. évi stabilizáció előtt már megszenvedett - inflációs spirált. Az argentinót elsőként a közalkalmazottak kapják fizetésként, ami devizatartalék-támogatás híján ki lesz téve a leértékelődésnek. Elemzők szerint az átmeneti kormánytól - részben politikai szempontokat tükröző személyi összetétele, részben rövid mandátuma miatt - nem várhatók stratégiai döntések, tevékenységét a teljes gazdasági összeomlás elkerülését célzó tűzoltásra és a választási győzelem előkészítésére fogja koncentrálni. Az átmeneti kormány pénzügyminisztere sietett megnyugtatni a befektetőket, ugyanis közölte, hogy a kabinet nem akar hozzányúlni a magánbetétekhez, s a pesót sem kívánja leértékelni, így a befektetőknek nem kell aggódniuk tőkéjük miatt. Több szakértő a Nemzetközi Valutaalap felelősségét is felveti az argentin válság kapcsán, mivel szerintük az IMF az elmúlt két évben túlságosan megértő volt a reformprogramok ismételt kudarcaival kapcsolatban. Véleményük szerint hiba volt augusztusban 8 milliárd dollárral megtoldani a hiteleket a gazdaság szanálására, mivel a késlekedő reformok miatt a fizetésképtelenség bekövetkezte akkor már előre látható volt.