A Nemzetközi Valutaalap nyíltan szembe fordult az eurózóna legbefolyásosabb országának válságkezelési stratégiájával, egy sor olyan intézkedést javasol, amelyeket a német kormány eddig következetesen elvetett és jelenleg is ellenez - derült ki a Financial Times jelentéséből. Christine Lagarde, az IMF igazgatója szerint a közös európai valutát használó országok vezetőinek meg kell akadályozniuk, hogy az euró tovább veszítsen erejéből és tekintélyéből.

Ennek érdekében az európai Európai Központi Banknak (ECB) meg kellene fontolnia államkötvény-vásárlási programjában felújítását, amellyel tavaly nyár végén a spanyol és az olasz állampapírok hóna alá nyúlt. Az ECB-nek emellett közvetlenül pénzt kellene pumpálnia az ingadozó bankokba. (Az európai jegybank tavaly év végén és idén év elején két lépcsőben hosszú távú, alacsony kamatozású hitelt bocsátott az európai bankok rendelkezésére - LTRO -, ám ez a program nem válogatott a pénzintézetek között.)

Kapcsolódó

Idegesek

Miközben Németország ellenáll az ilyen típusú beavatkozásoknak, az IMF-et aggasztják az erősödő feszültségek mind az európai bankszektorban, mint az eurózóna perifériáján lévő országok politikai rendszerében. Lagarde arra figyelmeztetett, hogy azok a hosszú távú változtatások, amelyekről az EU vezetői jövő heti csúcsértekezletükön tárgyalnak, önmagukban nem elegendőek.

Az IMF úgy véli, hogy önmagukban nem elegendő határozott, erőteljes lépéseket tenni az európai monetáris unió (EMU) kiteljesítése érdekében, mert mostanra megkérdőjeleződött az EMU életképessége. Ezért mindenekelőtt helyre kell állítani a bizalmat iránta.

Beálltak a kórusba

Az IMF első embere határozottan támogatja azokat az intézkedéseket, amelyeket a németeken kívül az európai vezetők széles kórusa hangoztat. El kell mozdulni a megszorításoktól a strukturális reformok felé, amelyek a növekedés újraindítását ígérik. Az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) forrását Berlin szerint nem szabad közvetlenül felhasználni a bankok feltőkésítésére. Ha azonban a kormányokon keresztül teszik ezt, akkor ezzel növelik az államadósságokat, ami gyengíti a piaci bizalmat, hatástalanná téve az európai támogatást. Ezt bizonyítja a spanyol példa, amiből tanulni kellene.

A rövid távú lépések mellett Lagarde hosszabb távon fontosnak tartja az eurózóna teljes monetáris és fiskális uniójának megteremtését. Ennek magában kell foglalnia az övezet egységes betétbiztosítási rendszerét, illetve a közös adósságvállalás fokozatos, korlátozott bevezetését. Berlin mindkét lépést ellenzi.

Lagarde megjegyezte azt is, hogy bár az IMF az álláspontja kialakítását megelőző háromhetes konzultációsorozatban sok európai intézmény szakértőivel tárgyalt, nem egyeztetett minden kormánnyal. Így nem ütköztette közvetlenül véleményét a német politikusokéval sem.