Csak a rövid távú befektetői aggodalmakat enyhítették, az eurózóna mélyen gyökerező problémáit egyáltalán nem érintették az Európai Központi Bank (ECB) hitelakciói (LTRO), amelyek likviditást pumpáltak az övezet bankrendszerébe. Ezért a helyzet továbbra is olyan súlyos, hogy a rossz házasság helyett elő kellene készíteni az eurótagországok békés elválásának forgatókönyvét - írják a Financial Timesban megjelent cikkükben a Roubini Global Economics szakértői.
A kutatóintézet alapítója, Nouriel Roubini - akit, miután megjósolta a pénzügyi válságot, és azóta is jórészt pesszimista előrejelzéseket ad, Dr. Végzetként gúnyolnak a szaksajtóban -, illetve szerzőtársa, Arnab Das, a szervezet ügyvezető igazgatója szerint Görögországnak, Írországnak és Portugáliának valószínűleg újabb támogatásokra lesz szükségük. Az eurózóna országai egyszerűen nincsenek abban a helyzetben, hogy sikeres monetáris unióban egyesüljenek.
Szakadjon le a déli szárny
A békés válási szerződés fő eleme az lenne, hogy az előbbi három ország, továbbá Olaszország és Spanyolország kilépnek az euróövezetből, míg a többek tovább használnák a közös valutát. A kiszakadók az adósságra támaszkodó növekedési modellről áttérnének az exportvezérelt, a jövedelmek gyarapodására alapozó bővülésre, az alap-eurózóna pedig a belső kereslet előtérbe helyezésével igazítaná ki saját modelljét.
Roubini és Das elismeri, hogy a békés válást sem lehetne megúszni fájdalmas fejlemények nélkül. Átmeneti monetáris keretrendszert kellene létrehozni a visszaálló régi devizák kereskedési rendszerének újraélesztésére, amelynek legfőbb eleme az árfolyam-mechanizmusok fokozatos újraindítása lenne. Ennek eredményeként a kilépő és a maradó országok inflációi, illetve valutaárfolyam-kockázatai elválnának egymástól, és visszatérnének régi normál kerékvágásukba.
Rendezett lenne a káosz
A kisebb kiszakadó országok nem megfelelő devizatartalékaiból, árfolyamveszteségeiből, illetve a rendezetlen vállalati és bankcsődök veszélyéből fakadó feszültségeket az ECB az új valuták vásárlásával, az árfolyamok meghatározott kereskedési sávban tartásával enyhíthetné. A váló felekhez tartózó szervezetek, magánszemélyek összes szerződését az új valutákban kellene elszámolni, kivéve a nemzetközi jog szerint kötött megállapodásokat, amelyeket továbbra is euróban tartanának nyilván.
Roubini és Das szerint a jogi kérdések részleteit előre tisztázni kellene, a fizetési rendszerekben mutatkozó egyensúlytalanságok kezeléséről az ECB-nek és a nemzeti bankoknak kellene megállapodniuk. Elismerik, hogy javaslatuk legkockázatosabb eleme a bankok és a pénzügyi rendszer megroggyanásának lehetősége, de szerintük ez enyhíthető a küladósság hazaira cserélésével.
Betétbefagyasztás és államosítások
A fentiekhez hasonló javaslatokkal szemben általában az szokták ellenérvként felhozni, hogy a gyengébb eurózónatagok távozása nyomán a tőke olyan tempóban kezdene el menekülni tőlük, hogy az elkerülhetetlen bankcsődökhöz vezetne. Roubini és Das egyetért azzal, hogy a válás miatt elkerülhetetlen lenne néhány bank államosítása, amely együtt járna a betétek kivételének korlátozásával és tőkekihelyezés ellenőrzésével.
Ennek ellenére úgy vélik, hogy a tervezett válás a nagy áldozatok ellenére is jobb, mint a rossz házasság fenntartása, amely minden résztvevő elhúzódó vergődésével jár. Szerintük előbb vagy utóbb ez lesz az eurózóna történetének vége, ám a halogatás drágábbá teheti az elkerülhetetlent.