Megkönnyebbüléssel fogadták az EU állam- és kormányfőinek csúcsértekezletén tartózkodó uniós vezetők a brit Konzervatív Párt választási győzelmét - írja a Financial Times. Megkapták azt a tiszta helyzetet, amit akartak, ugyanis - ahogy Boris Johnson miniszterelnök joggal megállapította - a toryk erős felhatalmazást kaptak a brexit végrehajtására. Bár továbbra is sajnálják a szigetország távozását az unióból, örülnek, hogy vége annak az időszaknak, amikor a Theresa May, Johnson elődje nem tudta elfogadtatni a londoni parlamentben a kormánya és az EU között megköttetett brexitmegállapodásokat.

Az Egyesült Királyság 2020. január 31-én léphet ki az Európai Unióból, amit az év végéig egy átmeneti periódus követ, amelyben alapvetően változatlan marad a felek viszonya. Miután ez lejár, egy új kereskedelmi megállapodásnak kellene életbe lépnie. Johnson választási kampányában azt ígérte, hogy akkor is véget vetnek az átmeneti időszaknak, ha ezt nem sikerül megkötni. Ez azt jelentené, hogy 2021. január 1-jén a Kereskedelmi Világszervezet vámszabályai lépnének érvénybe a felek között, ami komoly gazdasági kárt okozna mindkét oldalon.

Kapcsolódó

Kezdhetnek tárgyalni

Az uniós vezetők mostantól arra a tárgyalásra koncentrálnak, amely az új kereskedelmi egyezség a részleteit hivatott kidolgozni. Hans Dahlgren svéd Európa-ügyi miniszter szerint Johnson jelentős parlamenti többsége jó, mert könnyebb egy erős vezetővel tárgyalni, akinek nem kell saját parlamentjével (hátországával) viaskodnia. Ugyanakkor nagy kérdés, hogy a megerősödött brit partner milyen célokat tűz maga elé a kereskedelmi tárgyalásokon?

Johnson korábban jelezte, hogy olyan szabadkereskedelmi egyezséget akar, amely leépíti a vámokat az EU és a független Egyesült Királyság között, miközben nem várja el a brit vállalatoktól az EU-s áruszabványok követését és kiiktatja ezek uniós ellenőrzését. Ha az EU ebbe belemenne, az versenyhátrányt okozna az uniós vállalatoknak, hiszen ezeknek tartaniuk kellene magukat az unió munkaügyi, környezetvédelmi előírásaihoz és az állami támogatásokkal kapcsolatos szabályaihoz, miközben brit versenytársaiknak nem kellene ezt tenniük.

Ezért az EU azt szeretné, ha az Egyesült Királyság munkaügyi, környezetvédelmi és állami támogatási szabályozása nem térne el jelentősen az EU-étól. A decemberi csúcsértekezlet záródokumentuma általánosságban úgy fogalmazza ezt meg, hogy a felek megállapodásának a jogok és kötelességek egyensúlyára kell alapulnia.

Mit hozott a választás

Az Egyesült Királyság december 12-ei előrehozott választásán Boris Johnson konzervatív miniszterelnök döntő többséget szerzett a parlamentben annak köszönhetően, hogy azok a brexitpárti többségű választókerületek, amelyekben eddig munkáspárti többség volt, átpártoltak a torykhoz. Más szóval második brexit népszavazásként viszonyultak a parlamenti választáshoz - derül ki a BBC összegzéséből. Eközben Skóciában a Skót Nemzeti Párt (SNP) tarolt: 45 százalékos szavazati aránnyal (országos szinten 4 százalék) az 59 ottani mandátumból 48-at szerzett meg. Az SNP azzal kampányolt, hogy Skóciának az EU-ban kell maradnia, és ennek érdekében ki kell lépnie az Egyesült Királyságból.

A toryk 44 százalékos szavazati aránya ugyan csak egy százalékponttal több, mint 2017-ben, ám utoljára 1979-ben, Margaret Thatcher ért el ilyen jó eredményt. Ezzel 78 fős parlamenti többséget szereztek. A Munkáspárt 33 százalékos szavazati aránnyal kicsit több mint 200 mandátumot gereblyézett össze, ami 1983 óta a legrosszabb eredményük. A Liberális Demokraták 11-12 parlamenti helyre számíthattak (11,5 százalék) a végső osztozkodásnál. Kínos fejlemény, hogy Jo Swinson pártelnök 149 szavazat különbséggel elvesztette egyéni mandátumát az SNP jelöltjével szemben.

Menni vagy maradni?

A szavazásra jogosultak 67 százaléka vett részt a választáson, amit két százalékponttal elmaradt a 2017-es részvételtől. A választók főként a munkáspárti választókörzetekben maradtak távol a szavazástól. Ennél a részvételi aránynál az emberek 47 százaléka támogatta a Konzervatív Pártot és a Brexit Pártot, azaz a brexitet. A Munkáspárt, a Liberális Demokraták, az SNP, a Zöld Párt és a Sinn Fein együtt 50 százalék felett vannak. Ez vélhetően azt jelenti, hogy tovább fog folytatódni a vita arról, hogy az Egyesült Királyságnak (vagy ami marad abból) az Európai Unió tagállamának kellene-e lennie vagy sem, csak immáron egy az unión kívüli országban.