A brit Konzervatív Párt mintha túlzásba vinné legendás miniszterelnöke, Margaret Thatcher tiszteletét. A neki tulajdonított kőkemény konzervatív politikát akarják újra és újra lejátszani, mintha az lenne a párt legjobb döntéseinek egyfajta greates hits gyűjteménye. Mintha a történelem 1979-ben, Thatcher hatalomra kerülésével kezdődött volna, nem lenne a pártnak több száz éves ezt megelőző politikai-ideológiai hagyománya.

Nagyjából ez jutott eszébe Robert Shrimsleynek, a Financial Times publicistájának arról, hogy a toryk mintha elkötelezték volna magukat egyfajta vegytiszta konzervativizmus mellett. Egyes politikusok, például Nigel Farage, a brit függetlenségi párt néhai vezetője, illetve az elkötelezett jobboldali média Thatchernek tulajdonítja ezt, nem igazán megalapozottan.

Ezt a fajta ideológiát már-már szentírásnak tartják, amelyet eretnekség vitatni. Ennek jegyében a konzervatív politikusok nem jó vagy rossz szakpolitikákról beszélnek, legyen szó Európától a környezetvédelmen át az állam megfelelő nagyságáig, hanem arról, hogy egy politika konzervatív vagy nem konzervatív-e.

Jön a következő csata

A következő színjátékot ezzel kapcsolatban azokkal az adóemelésekkel kapcsolatban fogják eljátszani, amelyeket Jeremy Hunt pénzügyminiszter jövő évi költségvetési terve tartalmaz. Miután az előző miniszterelnök, Liz Truss és pénzügyminisztere Kwasi Kwarteng belebukott az utóbbi radikális adócsökkentési terveibe, egyelőre senki sem vitatja, hogy fel kell tölteni az államkasszát, még azon az áron is, hogy a megszorító gazdaságpolitika recesszióhoz vezet.

A kényelmetlen fegyverszünet, amely Rishi Sunak miniszterelnök és pártja között létrejött, gyorsan megszűnhet. A torykat teljesen kiborítja, hogy az országban az 1950-es évek óta nem látott magasságban vannak az adók. Ezért Huntnak arra kell készülnie, hogy nyomást fognak rá gyakorolni a kiadások csökkentése érdekében. Ettől várják a költségvetési egyensúly helyreállítását az adóemelések helyett. Truss fiaskója miatt egyelőre nem fognak nekiesni párttársai, de máris megjelentek azok a hangok, amelyek szerint a jövő évi költségvetés csak látszólag konzervatív, mert adóemeléseket tartalmaz.

A dogma

Emögött az a dogma húzódik meg, amit thatcherizmusnak tartanak, és úgy szól, hogy a Konzervatív Pártnak, az alacsony adók és a kicsi állam pártjának kell lennie. Valójában a legendás kormányfő regnálása feléig nem mérsékelte az adókat, sőt az elején még emelte is, mert tudta, hogy a politikai célokat és az ideológiát összhangba kell hozni a realitásokkal.

A konzervatívoknak, nem az alacsony, hanem az alacsonyabb adók pártjának kell lennie - véli a brit üzleti lap cikkírója. A választóknak úgy kell magát eladnia, hogy ha hatalmon van, akkor biztosan alacsonyabbak lesznek az adók, mint amikor a Munkáspárt kormányoz.

Nem az adó a kulcskérdés

Ez a hozzáállás azt sugallná, hogy ez a politikai erő mindig azt keresi, hogyan lehetne hatékonyabban elkölteni a közpénzt, mit oldhat meg jobban a magánszféra, és mint az állam. Nem szabad azonban megfeledkezni a politikai ösztön és az ideológia különbségéről: az előbbi nyitva hagyja a többféle szakpolitikai válasz lehetőségét, míg az utóbbi mindenre ugyanazt a receptet írja fel.

A brit társadalom tisztában van azzal, hogy a nagyobb állami kiadások fedezéséhez, ami például az állások megtartásához vagy az egészségügy üzemeltetéséhez szükséges, több adót kell fizetni. Egy tavalyi közvélemény-kutatásból az derült ki, hogy az emberek hat százaléka akar adócsökkentést, 52 százalékuk adóemelést akar, ha az a közszolgáltatások javulását szolgálja.

A Financial Times publicistája szerint a következő választáson a szavazók többsége a mögé a párt mögé áll, amelyről azt gondolja, hogy a vezetősével javul a közszolgáltatások színvonala és rendelkezik egy tervvel, ami lendületet adhat a gazdaság fejlődésének. Az adócsökkentési mantra nem teszi a torykat a választás esélyesévé.