Egyre erősebb fékhatás az eurózónán

A Napi Gazdaság hétfői számának cikke

Nagy jelentőségű európai és amerikai makroadatok sorát hozzák nyilvánosságra a héten, miután a múlt hét második felében a kínai statisztikák világítottak rá a legnagyobb ázsiai gazdaság növekedési ütemének durva lassulására. Az elemzők szerint a fejlett világban még rosszabbak a folyamatok, az eurózóna GDP-jét például a második félévben már nem húzza stagnálásba a német gazdasági növekedés. Az elemzői konszenzus szerint a valutablokk gazdasága az előző negyedévhez képest 0,2 százalékkal esett, éves összehasonlításban pedig 0,4 százalékkal csökken a GDP.

A periféria gazdasága továbbra is szabadesésben van, ám most már Németország és Franciaország sem tudja megtartani ezt a súlyt: a beszerzésimenedzser-indexek szerint ugyanis csak a szolgáltató szektor tartja magát, a konjunktúrára érzékenyebb feldolgozóipar már recesszióba csúszott. A két magország GDP-jét az eurózónáéhoz hasonlóan holnap teszik közzé: a német GDP várhatóan 0,2 százalékkal nőtt negyedéves alapon az év első három hónapjának félszázalékos bővülése után, Franciaország pedig marad a stagnálásnál, az első negyed nullaszázalékos növekedése után 0,1 százalékos GDP-esés következhet.

A recessziós európai környezetben nem kell tartani az inflációs spiráltól; az Eurostat által csütörtökre ígért éves fogyasztói árindex az előzetes becslés szerint júniushoz képest változatlanul 2,4 százalék volt, miközben a maginfláció 1,7 százalékon ragadt. Az amerikai szárazság miatt megindult élelmiszerár-emelkedés hatása még nem érződik az európai fogyasztói árakban, a kőolaj egy hete tapasztalható drágulása pedig inkább az Európai Központi Banktól (ECB) várt monetáris élénkítésnek szól, és ezért átmeneti lehet. Az inflációt növelik azonban a megszorítások miatt több országban is megemelt forgalmi adóterhek. A valutablokkon belülről a kapacitásfelesleg, a rekordokat döntögető munkanélküliség és a stagnáló bérek miatt aligha indul be az ár−bér spirál, ezért a maginfláció is egyre távolabb van az ECB 2 százalékos céljától. Elemzők szerint az árstabilitásra törekvő ECB célja az egyre mélyebb recesszió miatt lassan inkább a defláció elkerülése kell, hogy legyen. Az Egyesült Államokban is több jelentős makroadatot hoznak nyilvánosságra a héten. Szerdán teszik közzé a július inflációs adatot, ami a várakozások szerint havi alapon 0,2, éves összevetésben pedig 1,6 százalékos emelkedést mutat majd. A Federal Reserve inflációs célja az európai jegybankéhoz hasonlóan 2 százalék, és mivel a munkanélküliségi ráta 8,2 százalékról 8,3 százalékra nőtt, a monetáris élénkítés valószínűsége egyre nagyobb. Az USA gazdaságában különösen nagy jelentőséggel bíró kiskereskedelmi forgalomról szóló adatot szintén szerdán teszik közzé, az elemzői konszenzus szerint négy hónapnyi egymást követő visszaesés után újra emelkedhetett a háztartások fogyasztása: a júniusi félszázalékos visszaesést júliusban egy 0,3 százalékos havi emelkedés követhette.