A november elsején hivatalba lépő testületbe, amely az EU központi javaslattevő-végrehajtó intézménye, mind a 28 tagállam egy főt jelölt. A Juncker-bizottságot lényegében a jobbközép néppárti, a balközép szociáldemokrata, valamint a liberális frakció "koalíciója" szavazta meg. A konzervatívok előre tartózkodást jelentettek be, a radikális baloldaliak és a zöldek pedig azt közölték, hogy nemmel szavaznak. Az erősen euroszkeptikus, illetve a kifejezetten unióellenes képviselők értelemszerűen a bizottság ellen voksoltak, túlságosan "föderalistának" tartva Juncker törekvéseit.

Az Európai Parlament közleménye szerint az EP 423 szavazattal, 209 ellenszavazat és 67 tartózkodás mellett választotta meg az új Európai Bizottságot, amelyet most hivatalosan is kinevezhet a tagállamok állam- és kormányfőiből álló Európai Tanács. A Bizottság ezt követően, november elsején lép hivatalba, megbízatása öt évre szól.

Összehasonlításul: a José Manuel Barroso által vezetett első Bizottságot 2004 novemberében 449 szavazattal, 149 ellenszavazat és 82 tartózkodás mellett, míg Barroso második testületét 2010 februárjában 488 szavazattal, 137 ellenszavazat és 72 tartózkodás mellett választották meg.

 

A november elsején hivatalba lépő új Európai Bizottság elnöke a luxemburgi Jean-Claude Juncker, aki az előző bizottsági elnökhöz, José Manuel Barrosóhoz képest sok jogkört delegált az alelnökökre, valamint első alelnöki tisztséget is létrehozott. A bizottság első alelnöke a holland Frans Timmermans, aki a minőségi jogalkotásért, az uniós intézményközi kapcsolatokért, a jogállamiság és alapjogi charta tiszteletben tartásáért, valamint a fenntartható fejlődésért felelős.

A hat további alelnök:

  • az olasz Federica Mogherini, aki az unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője;
  • a bolgár Krisztalina Georgieva, a költségvetés és emberi erőforrások felelőse;
  • az észt Andrus Ansip, aki a digitalizált egységes piacért felel;
  • a szlovák Maros Sefcovic, aki az energiaunió ügyében illetékes;
  • a lett Valdis Dombrovskis, aki az euró ügyeit és a szociális párbeszédet felügyeli majd;
  • valamint a finn Jyrki Katainen, akinek a területe a munkahelyteremtés, a növekedés, a beruházások és a versenyképesség.

A húsz "egyszerű biztos" a következő területekért felel:

  • az ír Phil Hogan a mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért;
  • a spanyol Miguel Arias Canete az éghajlat- és energiapolitikáért;
  • a dán Margrethe Vestager a versenyjogért;
  • a német Günther Oettinger a digitális gazdaságért és társadalomért;
  • a francia Pierre Moscovici a gazdasági és pénzügyekért, az adózásért és a vámunióért;
  • a magyar Navracsics Tibor az oktatásért, kultúráért, ifjúságpolitikáért és sportügyekért;
  • a belga Marianne Thyssen a foglalkoztatási és szociális ügyekért, valamint a munkavállalói készségekért és mobilitásért;
  • a máltai Karmenu Vella a környezetpolitikáért, tengerügyekért és halászati politikáért;
  • az osztrák Johannes Hahn az európai szomszédságpolitikáért és az EU-csatlakozási tárgyalásokért;
  • a brit Jonathan Hill a pénzügyi stabilitásért, pénzügyi szolgáltatásokért és a tőkepiaci unióért;
  • a litván Vytenis Andriukaitis az egészségügyért és élelmiszer-biztonságért;
  • a ciprusi Hrisztosz Sztilianidesz a humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért;
  • a lengyel Elzbieta Bienkowska a belső piacért, ipar-, vállalkozás- és kkv-politikáért;
  • a horvát Neven Mimica a nemzetközi együttműködésért és fejlesztésért;
  • a cseh Vera Jourová a jogérvényesülésért, fogyasztópolitikáért és a nemek közötti esélyegyenlőségért;
  • a görög Dimitrisz Avramopulosz a migrációs és uniós belügyekért, valamint az uniós polgárságért;
  • a román Corina Cretu a regionális politikáért;
  • a portugál Carlos Moedas a kutatásért, tudományért és innovációért;
  • a svéd Cecilia Malmström a kereskedelemért;
  • a szlovén Violeta Bulc pedig a közlekedésért.