Mario Monti miniszterelnök a hétvégén egy konferencián így fogalmazott: "Állandó a fertőzés veszélye, ezért kollektív érdek az euróövezet erősítése". Az azonban korántsem világos - írja a The New York Times -, vajon Monti képes lesz-e megakadályozni, hogy Olaszország legyen a következő bedőlő dominó. Olasz illetékesek magánbeszélgetésekben attól tartanak, hogy a spanyol bankok megmentésére szánt 100-125 milliárd eurós csomag nem lesz elég a baj terjedésének megakadályozásához.

Monti, a korábbi EU-biztos novemberben azt követően vette át a kormányrudat, hogy Berlusconi a válság következtében távozásra kényszerült. Hozzáértő vezető hírében áll és bíznak benne a nemzetközi színpadon. Saját országában azonban olyan problémák sokaságával küszködik, amelyek végül oda vezethetnek, hogy a beruházók annak ellenére is célba veszik az olasz gazdaságot, hogy 1600 milliárd eurós GDP-jével szinte elképzelhetetlen a bedőlése - ahhoz túl nagy.

Hétfőn, ahogy nőtt az aggodalom Itália esélyeit illetően, a beruházók szabadulni próbáltak az olasz államkötvényektől, amelyek ára ezért csökkent, hozama pedig nőtt. "A ragály eléri Olaszországot" - jelentette ki Daniele Sottile, a Vitale e Associati pénzügyi tanácsadó cég vezető partnere egy hétvégi konferencián, amelyet egy Velence közelében lévő szigeten tartottak amerikai és olasz résztvevőkkel. A szakember szerint az olasz államkötvények helyzete "azt bizonyítja, hogy a válság megállítására létrehozott európai gépezet nem működik".

A sürgető tényezők egyike az, hogy az euróövezet harmadik legnagyobbjának számító olasz gazdaságra saját súlyos gondjai mellett jelentős terhek hárulnak a spanyol mentőakcióban is. Mivel az erre szolgáló összeget saját csekély növekedése nem biztosítja, a kormánynak magas kamatra kell felvennie pénzt, ami növeli a már ma is nyomasztó adósságát.

Monti kormányzása első hat hetében több szükséges intézkedést vitt keresztül, mint amire a megelőző évtizedben összesen példa volt: felemelte a nyugdíjkorhatárt, a vagyonadót, egyszerűsítette a kormányhivatalok működését és fellépett az adócsalók ellen. Csakhogy még függőben van a növekedés élénkítésére szolgáló törvénycsomagja, amelynek része Itália rugalmatlan munkaerőpiacának átszervezése. A politika évtizedeken át kerülte a fájdalmas változtatásokat, és ez Monti kormányának munkáját is akadályozza.

A Commerzbank elemzésében azt írta, hogy a gyenge növekedés és Monti gazdasági változtatásainak parlamenti késleltetése közepette "esetleg csak idő kérdése, hogy mikor kér segítséget Itália is".

Miközben sűrűn fogadja Obama és Angela Merkel telefonhívásait az euróválsággal kapcsolatban, Montinak saját országában egyre erősebb bírálattal kell szembenéznie. A kormányában részt vevő középjobb Szabadság Népe párt és a középbal Demokrata Párt egyaránt el szeretné kerülni, hogy túl szorosan azonosítsák a kormányfő által már megtett és még csak sürgetett kemény intézkedésekkel, egyes ellenzéki pártok pedig választásokat sürgetnek még azelőtt, hogy Monti mandátuma 2013 végén lejárna. S noha egyike volt a Németország és az euróövezet más északi államai sürgetett megszorító politika leghangosabb bírálóinak, hazai ellenfelei túl spártainak minősítik gazdaságpolitikáját.

Az olasz gazdaság, akárcsak Európa legtöbbje, idén várhatólag zsugorodik, 1,5 százalékkal, és jövőre is csak 0,5 százalékos növekedésre számíthat. Az olasz bankok erőteljesen korlátozták a kölcsönzést, ami kis- és középvállalatok ezreit vitte csődbe. A munkanélküliség 10 százalékos, szemben a német 6 százalékkal. A 10 éves kötvény hozama hétfőn 5,96 százalék volt, ez 0,22 százalékos növekedés. A már a GDP 120 százalékát elérő államadósság szinte biztosan tovább nő, főleg ha Itáliának nagyobb részt kell vállalnia a monetáris unió erősítésében.

Ám Olaszország még így is jobban áll több déli szomszédjánál, éves folyó költségvetési hiánya a tavalyi 4,2 százalékról mára 2,8 százalékra, vagyis az euróövezetben elvárt 3 százalék alá csökkent. Németország után Európa második legnagyobb iparával rendelkezik és az euróövezet egyik vezető exportőre olyan márkanevekkel, mint a Ferrari autók, a Gucci táskák és a Ducati motorkerékpárok. Állami energiacégei, postája milliárdokat érne, ha a kormány privatizálásuk mellett döntene.

A Moody's hitelminősítő legutóbbi leértékelései ellenére az olasz bankok jobb helyzetben vannak, mint a spanyol bankszektor: nem terhelik őket olyan rossz hitelek, mint az ingatlanbuborék miatt a spanyolokat, s noha Itália több államkötvényt bocsát ki, mint bármely más euróövezeti ország, ezek mintegy felét az olasz befektetők vásárolták, nem a bankok.

Ám a velencei konferencia egyes résztvevői szerint az olasz bankokból így is nagy összegek vándorolnak Svájcba, mert sokan tartanak attól, hogy Monti felemeli a gazdagokat sújtó adókat, ha az euróválság súlyosbodik. Szélesebb értelemben pedig sokan tartanak attól, hogy bár világosan tudja, mit kell tenni a gazdaságban, nehezen birkózik meg a politikai és társadalmi realitásokkal, a saját pozícióikat védő bürokratákkal és politikusokkal.

Sergio Fabbrini római egyetemi tanár szerint "hála Montinak, Itália elkerülte, hogy bukott állam legyen Európában, ez a jó hír". A rossz hír pedig az, hogy az ország politikusai még nem ismerték be, igazából mi okozza az ország problémáit. "Amikor a politikai elit minősége olyan gyenge, mint az olaszé vagy a görögé, nehéz megteremteni a növekedés strukturális feltételeit" - idézte szavait a NYT.